Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7. szám - Fábián László: "Sokan voltak a hiányzók"

emlékezetből kitörölhetetlen után. A memoár első mozgatója. Együtt a nyelv meg­idéző erejével, ezzel a tolakodó metafizikával. Igen, a Medvecukor memoár, ahogyan költőnk mindenkori lírájának szerves része a jelenbe citált múlt, ahogyan esszéi, kultúra-történeti jegyzetei (teszem föl a Tündérek és katonák) mind-mind emlékira­tok, miképpen a Képmutogató „Arcimboldo-szonettjei” - a drága emlékű Gerzson Pali képeivel. Takarás és egyidejűség geometriáját észrevételezi egyik, szinte lélegzetnyi esszé­jében a köznapi valóság idő-szerkezeteként, és rezignáltan vonja le a következtetést: A világnak nincsen szüksége az emlékidézésre. Minden megáll magában, árnyéka és elő- ideje nélkül. Csak éppen szegényebb így: a minden nem egész minden. Süket a csönd az angelus helyén, hogy egy kicsit visszaéljek kis dolgozata címével. Meglehet, ez már az olvasás allegóriája - a de man-i értelemben. Az „arcrongáló” önéletírás szinte misztikus terepként önmagát kínálja föl az olvasónak, hogy folytonosan korrigáljon - lévén végső soron ugyanolyan tulajdonosa a szövegnek, mint a szerző, direkt módon rajzoljon át bármit a saját-képre mint kiegészítendőre/átváltoztatandóra. Szomory Dezső írja (meglehet, önmagára kacsintva: ...a legbecsesebb művészek min­tájára sohasem a való életet festette, hanem csak bizonyos egyéni szemlélet és képzelődés színes egyvelegéből és fájdalmas zűrzavarából hasított ki egynémely különös s olykor az emberi szenvedéstől véres darabot (Csáth Géza idézi), ám ez a jellemzés szinte ponto­san illik Szepesi Attilára, a Medvecukor szerzőjére, aki pap is, festő is akart lenni, végérvényesen azonban az irodalom mellett kötött ki. Szerencséjére/szerencsénkre, mert azt, hogy szlankamenka meg szőlőskertek királynője, nem lehet lefesteni, csak elmondani lehet, ahogyan a Verhovináról érkező szelet. Voltaképpen ami ezekben a barbár szonettekben föllelhető, az csakis mondható. Attól fogva, hogy belépett beregszászi kertünk kapuján /egy mezítlábos cigánylány addig, hogy sokan voltak a hiányzók... 10

Next

/
Thumbnails
Contents