Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7. szám - Szepesi Attila verse
SZEPESI ATTILA Boszorkánykor BARBÁR SZONETTEK - RÉSZLET VÍZÖNTŐ A Vízöntő jegyében születtem, a szfinx-arcú Szaturnusz, meg a csörgősipkás bolond, az ismeretlen utakra nógató Uránusz iker-fényjegye alatt. A páros csillagkép delelt épp odafönn, melynek sugarai a hideg űrön át tétován érik el a földi tereket. Álmodtam bohócfarsangot és szárnyas embereket, furfangos masinákat, láttam ahogy tegnapba fordul a holnap és körbe-körbe forog, tovatűnik majd visszatér. És nem mondtam el senkinek, miféle baljós képek tűntek elém, ahogy néha, bár csak egy kósza pillanatra, felfeslett előttem az égi szövétnek, és belepillanthattam fekete bugyraiba. ELKÓSZÁLTAM Elkószáltam egyszer Pécs-környéki erdőben, és nem találtam a visszautat. Rossz felé mehettem, néha meg mintha körbe-körbe bolyongtam volna, ugyanaz a forrás, remetét-formázó facsonk és málnabozót került elém. Hirtelen bealkonyult, és egyre sötétebb bükkösbe tévedtem. Tudtam, ma már nem juthatok vissza a városba, indák botlasztottak, bugyborgó ingoványba értem. Végre találtam egy félig beomlott tetejű favityillót, tán egykori szénégetőkét, bár boksa nem volt a közelben. Megtöltöttem jól-rosszul avarral, de csak nehezen sikerült elaludnom, mert mindenféle csikorgás-sutyorgás, titokzatos harákolás meg kopácsolás hallatszott a vadon felől, és örökké nyakamba meg kézfejemre másztak az egerek. SZENT KUTYA Ha épp nem volt pénze ebédre vagy cigarettára, a hórihorgas és fogatlan Szentkuthy Miklós, aki a Központi Antikvárium közelében lakott, ahol egy évig dolgoztam, 1
