Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - Weiss András: A kezdet II. rész

riensis énekkarba, a csodálatos Werner Lojzi8 bácsi. Ide együtt jártam Peszlen Ervinnel, aki gyönyörűen énekelt, és tercelni is tudott, amiért irigyeltem. Már akkor kifejlődött bennem ez a tulajdonság, irigy voltam, igaz mindig csak arra, amit valaki tudott és én nem. A „Scolában” hetente legalább egyszer próbáltunk és gyakran koncerteztünk, azaz miséken énekeltünk a Nagy Templomban. Hogy álltam én a vallással? A környezet vallásos volt és istenhívő, ez magától értetődő volt, és azt, ami magától értetődő, azt a legritkábban vonjuk kétségbe. A magától értetődőt elfogadni, nem kell gondolkozni.

Egy utolsó ítélet álmomra világosan emlékezem: a gyerekszoba ablakon keresztül látom, világvége van, ég minden és az égő, kerti napernyő elrepül az ablak előtt. Úgy néz ki, mintha az Óz című film sugallta volna ezt az álombéli jelenetet, de nem, mert az Ózt 6 évvel később láttam csak. jártam gyónni és áldozni, minden fejtörés nélkül. Furcsa Istenképem lehetett, mert a gyónásnál azért nem vallottam be mindent. Az „Én Istenem” mégsem tudott mindent? Vagy talán nem nagyon törődött az ilyesmivel? Egyébként az elemit: dicséretes, dicséretes, kitűnő osztályzattal végeztem, csak arra nem emlékezem, hogy melyik milyen tantárgyra vonatkozott, de mindenesetre a lehető legjobb eredmény volt. Friedsam Vilinek és Peszlen Ervinnek ugyanilyen bizonyítványa volt.

Miután szüleim látták, hogy ebből a zongoratanulásból Wiener Lilinél nem lesz énekes halott, egy akkor Szombathelyre helyezett Deák nevű zongoratanárnál foly- tattatták tanulmányaimat. Ez a Deák, hamarosan rájött, hogy sem kedvem, sem tehetségem a zongorához nincsen, összhangzattant és hangszertant tanított nekem, és csak mellékesen zongoráztatott. Ha hibásan játszottam, rettenetesen oldalba bokszolt, jó emlékem van róla, kedveltem. Édesanyjával élt együtt, akit mostohaapám kezelt. Emlékezem, hogy Deák Mama csúzban, vagy valami hasonló ízületi bajban, nyavalygott, és mostohaapám büszke volt az alkalmazott gyógymódjának sikerére: egy kénporos zacskót tetetett a cipőjébe. Deák Mama, úgy 1942 körül meghalt. Körülbelül ekkortájt, vagy valamivel utána, szüleim faggattak, hogy Deák tanár úr nem próbált-e erkölcstelenül közeledni hozzám. Megtudtam, hogy Deák ellen kampány ment, hogy tanítványaihoz erkölcstelenül közeledett. Én nem hiszem. Tartok tőle, hogy irányított kampány volt, célja Deák tanítványainak megszerzése. Hogy mennyiben állt, mondjuk Wiener Lili mögötte, persze nem tudom. Az egész kisvárosra jellemző. Deák öngyilkos lett.

jól emlékezem Anyám és mostohaapám nászútjára. 1936 karácsonya után újévig Bécsben voltunk. Akkor már nem volt Teta, így Anyám elhozta velünk Máriát, az akkori szobalányunkat, hogy rám vigyázzon. Emlékezem Apám testvérének Ferinek a rendelőjére (a volt Holzknecht professzor rendelő), emlékezem a sziámi macskáira, a szaguk még mindig az orromban van, a fekete valami terrierfajta, „földszintes kutyáira” (scotch terrier) és életem első operaelőadására a Bécsi Operában: a Puppen- feet és a Copéliát adták. Rám különösen a Pupenfee hatott, ma is előttem, van a hajlongó baba és hallom a „Mama, Papa” dallamát. Ugyan karácsony már elmúlt, mégis elvittek egy játéküzletbe, azt hiszem a Grabenen volt és kaptam a villamos vasutamhoz egy váltót. 1937 karácsonyt már a mostohaapámmal ünnepeltük. Birtokomban lévő fénykép tanúskodik a nagy karácsonyfáról és a márkiin villanyvas- útról, amit kaptam.

74