Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - Kuntár Lajos: Újév-köszöntő füstfaragók

K U N T Á R L A ] 0 S

Újév-köszöntő füstfaragók'

A viccesen füstfaragóknak is nevezett kéményseprők személyéhez a múltban és részben ma is, különféle hiedelmek tartoztak. Általánosan hitték az emberek, hogy a kéményseprő, ha csak megpillantják, szerencsét hoz számukra. A „Kéményseprőt látok, szerencsét találok!” mondást néha ma is hallja az ember. A szerencse-hiedelem rákerült a falusi házak falvédőire is: „Kéményseprő, oh, te piszkos, ha veled találkozom a szerencsém biztos!” A városi polgárság is hitt a kéményseprő és a szerencse kapcsolódásában. Szilveszter éjjelén pontban éjfélkor a vendéglők és kávéházak vigadó közönsége meghúzkodhatta a kéményseprő által körbehordozott malac farkát. A sivító megkínzott állatot azután kisorsolták. A kémények tisztításához használt nyírfa seprőből darabkákat tördeltek le a kevésbé előkelő szórakozóhelyeken. A naptározás jó bevételi forrást jelentett. A kéményseprőlegények, általában karácsony és újév között, nyomdai úton előállított falinaptárt vittek a házakhoz, ilyenkor a háziasszonyok illően meg szokták jutalmazni őket.

A kéményseprőkkel kapcsolatos szerencse-hiedelem és különféle szokások, Ausztrián keresztül jutottak el hozzánk. A Mária Teréziától Magyarországon „reáljogot” nyert első kéményseprő mesterek, olaszok és osztrákok voltak. Vas megyében az első mesterjogot, Lorenzetti Domokos kőszegi kéményseprő kapta 1748-ban. A reáljog, vétel vagy öröklés útján juthatott újabb tulajdonoshoz. Amikor a megye Szombathely székhellyel újabb kéményseprő kerületet alkotott, Lorenzetti az egész megyére kiterjedő jog egy részét, fiára ruházta. Tőle a szombathelyi Albertini Mátyás vette meg, aki 1821-ben adta el segédjének, Skényi Jánosnak.

Az egyik első, Bertalanffy nyomdában készült újévi kéményseprő üdvözlet, a Bezerédj-család kámi ágának levéltárában maradt fenn. A létrás kéményseprőt ábrázoló kép alatt, balról magyarul az üdvözlet, jobbról németül a „Glückwunsch” olvasható. Skényi János legényei által terjesztett rímes jókívánságoknak nem irodalmi, hanem inkább ipartörténeti szempontból van értéke. *

* Ezt a kis írást a Vas Megyei Levéltárban őrzött Kuntár Lajos irathagyatékban találtuk. Az illusztris szerző művelődéstörténeti érdeklődése gyakran fordult a kéményseprő ipar múltja felé. Nem véletlenül, hiszen a „Véres Don” című, haditudósítóként írt, második világháborús kötet miatt, az ötvenes években igaztalan mellőzés érte. A publikálástól eltiltva, a Vas Megyei Kéménysepő Vállalatnál csak mint gépíró, statisztikus dolgozhatott. A kultúra iránt nyitott emberként azonban, megírta a kéményseprők történetét és életének későbbi szakaszában is gyűjtötte ennek az érdekes, kicsit titokzatos szakmának az emlékeit. Sajnos az írásban hivatkozott, újév-köszöntőt hiába kerestük, a Vas Megyei Levéltár Bezerédj iratai között nem sikerült meglelnünk. (Feiszt György)

2