Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-3. szám - Kávássy János Előd: A vég kezdete - Amerikai prognózisok és politikai helyzetértékelés Kelet-Európa jövőjéről a rendszerváltás hajnalán
44 uo. Fontos kiemelni, hogy doktriner szempontból 1988-ban a térség VSZ országainak esetleges támogatásáról beszélni de iure az ellenség támogatására való felhívásnak minősült, ám a reálpolitika ekkorra felülírta a az évtizedes hidegháborús logikát, a biztonságpolitikai célok javára. 45 uo. 46 Bár Whitehead 1985-től volt külügyi államtitkár, s összesen hat alkalommal látogatott el a térségbe, látogatásaiból három 1988-ra esett. 1988. január végén - február elején Lengyelországba, Bulgáriába, Romániába és Csehszlovákiába látogatott el; 1988 júniusában Magyarországon és az NDK-ban járt; míg 1988 októberében - egyben búcsúlátogatásként - Bukarestben, Varsóban, Prágában, Budapesten és Szófiában tárgyalt. A mintegy kilenc hónapon belüli három körút, illetve azok helyszíne két dolgot mutat meg világosan: a kétoldalú interakciók felpörgését, illetve a térségbeli amerikai dialógus kibővülését. Az amerikai politikus 1988. február 5-6.-Í bukaresti tárgyalásain végleges hangnemváltásra került sor mind román, mind amerikai részről. Ceau§escu, miután Whitehead kijelentette, hogy „kedvező változások híján” az 1987-ben eredetileg fél évre felfüggesztett MFN státusz későbbi megújítása is veszélybe kerülhet, már nem hagyta, hogy az amerikai külügy második embere kifejthesse az „emberi jogi kérdéskörre vonatkozó amerikai nézeteket”. A magyar összefoglaló szerint „ez a végkifejlet még az újságírókat is sokkolta”, a majd három órás megbeszélés során a román főtitkár „ellentmondást nem tűrő volt, áthágta a szokásos nemzetközi diplomáciai normákat”, miközben „sarokba szorított ember módjára viselkedett”. Ezzel összhangban a látogatásról röviden tudósító LA Times is úgy fogalmazott, hogy Csehszlovákiába való távozása előtt Whitehead „szokatlanul éles megjegyzésekkel” illette a román rezsimet, miután Nicolae Ceau§escu nyilvánvalóvá tette, hogy nem kíván az emberi jogi kérdésekről tárgyalni. Ezzel Románia kiemelten kezelése, illetve kedvezményezetti státuszának visszaállítása hosszú időre lekerült az amerikai külpolitika napirendjéről. Varsóban, 1988. január 31. és február 3. között, Whitehead Jaruzelskitől a püspöki karon át Lech Walesáig, a lengyel politikai élet szinte minden aktorával találkozott; a kormánnyal való tárgyalásain a Szolidaritás a politikai életbe való mielőbbi bevonását sürgetve. Jaruzelskiék azonban ezt alapvetően belügynek ítélték, s még Whitehead őszi látogatása előtt is inkább a - véleményük szerint - Lengyelországgal szemben politikailag, gazdaságilag és pénzügyileg diszkriminatív amerikai külpolitika felfüggesztését követelték. John C. Whitehead októberi látogatása után a lengyel helyzetet összetettnek és bonyolultnak minősítette. Bár bizakodó volt az 1988. szeptember 27-én hivatalba lépett új miniszterelnök, Mieczyslaw Rakowski személyét illetően, s jelezte, hogy az USA hajlandó az új kormányt gazdaságilag támogatni, szem előtt tartotta Walesa Rakowskival kapcsolatos bizalmatlanságát és kételyeit is. MNLOL KÜM TŰK 4-135 00955,4_I35 00278 - 00278/4,4-135 00955/2 és 4-135 003500,4-135 00927, 4-135 00927/1, 002278/1 - 002278/11 http://articles.latimes.com/1988-06-11/news/mn-4286_1_east-bloc http://articles.latimes.com/1988-10-07/news/mn-3581_1_whitehead-state-mission 47 A szuperhatalmi ügyek, valamint a regionális, a keleti blokkot érintő kérdések összekapcsolása ideológiailag már a Reagan adminisztráció alatt megtörtént. A korábban idézett, 1988. áprilisi NSDD 305 cél és feladat meghatározásában expressis verbis szerepel: „Megerősíteni mind a szovjeteket, mind a nyugat-európaiakat, hogy az Egyesült Államok továbbra is teljesen elkötelezett marad, hogy legyőzze Európa háború utáni, kelet-nyugati megosztását, s hogy a tágabb értelemben vett haladás e cél felé a legjobb garanciája az amerikai-szovjet kapcsolatok hosszú távú stabilitásának és fejlődésének.” http://www.fas.org/irp/offdocs/nsdd/nsdd-305.htm 48 Az NSC iratai a különböző korszakokban eltérő rövidítésekkel bírnak. Elég, ha csak Truman elnök 1950-es NSC-68-ára, Reagan (már említett) NSDD 75-ére, vagy a fent tárgyalt NSR-4-re gondolunk. (Az NSC 1947-es létrehozása óta ezen direktívák a nemzetbiztonsági politika alapvető irányvonalát hivatottak meghatározni. A mindenkori nemzetbiztonsági tanácsadó feladata, hogy az abban megfogalmazottak érvényre jussanak a kormányzat védelmi, hírszerzési és külpolitikai intézményrendszerében. Az NSC-k/NSDD-k/NSR-k mindig egy adott elnökhöz kötődnek, számozásuk pedig létrejöttük sorrendiségét tükrözi), http://www.fas.org/irp/offdocs/nsdd/index.html 49 http://bushlibrary.tamu.edu/research/pdfs/nsr/nsr3.pdf 50 http://bushlibrary.tamu.edu/research/pdfs/nsr/nsr4.pdf 51 http://bushlibrary.tamu.edu/research/pdfs/nsr/nsr5.pdf 52 http://bushlibrary.tamu.edu/research/pdfs/nsr/nsr4.pdf 53 uo. A kissé botladozó magyar fordítás az eredeti szöveg megfogalmazásait követi, tükörfordításként. A stílus és a megfogalmazások következetlenségei arra utalnak, hogy más hosszan, olykor évekig 37
