Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Weiss András: A kezdet

Körülbelül ebben a koromban, úgy látszik kezdett a politika érdekelni. 1934-ben gyilkolták meg Bécsben Dolfuß Kancellárt27 és én nagyon sajnáltam. Igaz, hogy sajnálatomnak nem kifejezetten politikai okai voltak: szolidárisnak éreztem magam vele, mert, mint gyerek, szolidárisnak éreztem magam vele a kis termete miatt.

Apám sírja

Apám 1936 húsvét előtt halt meg,28 a Szalézi templom kriptájában nyugszik. Halála előtt még rendelt egy láda francia pezsgőt, amit halála után szállítottak. Visszaidézve a jelenetet, magam előtt látom anyámat, és még valakit, azt hiszem Jolánt; megrökönyödve állnak a szállítmány előtt, mintha szemére hánynák apámnak a könnyelműségét, hogy egy vagyonért pezsgőt rendelt. Anyám visszaadta a pezsgőt. A temetésre nem vittek el, azt mondták az ilyesmi nem való gyereknek. Otthon maradtam a bátyám majdnem velem egykorú lányával, Micivel.

Úgy tudtam, apám szívbajban halt meg. Ebben a tudatban hagyott nagynéném is, mert bizonyára beszélgettem vele még erről a háború után; a bátyám a nyolcvanas években, egy mellékmondatban említette meg, hogy apám, mint mindig, kabát nélkül, megfázott és ebbe halt bele. Nem mondta ugyan, hogy szívbajban, de én nem kérdeztem vissza és továbbra a szívbajban hittem. Aztán 2005-ben, szombathelyi barátaim eljuttattak hozzám két újságkivágást, amiben apám haláláról és temetéséről tudósított a „Vasvármegye”. Lékay Lingauer Apámat mind két cikkben meghatóan méltatta (ebből látszik, hogy akkor még monarchista lehetett). Részemre az érdekes a méltatásokban viszont az volt, hogy apám nem szívbajban, hanem vesebajban halt meg.

(Folytatjuk)

90