Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Weiss András: A kezdet
Alig merem magamnak bevallani, Anyámról sincsen több 7 éves korom előtti képem, mint Apámról. Látom őt a zongoránál ülni, én énekelek: „Wenn ich groß bin, liebe Mutter...” Ezzel a számmal aztán gyakran „felléptünk” a vendégek előtt. Egy másik kép: Én fekszem az ágyban, és anyám vágja a lábkörmömet. Úgy látszik mindig érzékeny voltam a lábujjaimra, már akkor is szenvedtem ettől a procedúrától, mai napig irtózom attól, hogy más vágja a lábkörmömet. Már attól is irtózom, ha más hozzáér a lábujjamhoz. Akármennyire töröm a fejemet, ebből az időből több közvetlen emlékem anyámról nincsen. Persze lehet, hogy lenne, de későbbi emlékek elnyomják a korábbiakat. Ezt a fenomént egy példával tudom igazolni. Szombathelyen, a főtéren, nagyjából az összes 1944 előtti üzletet fel tudom sorolni. Szombathelyi kortársaim közül senkit nem találtam, aki csak megközelítően rendelkezett volna ezzel a tudással. A későbbi tapasztalatok felülírják a korábbi emlékeket. Még egy emlékem van Anyámról, de ez már több ízben is áttételezett: az új házunk kertjében, mint kb. 3 éves, diftériából lábadozva, ülök anyám karján, Ezt csak egy fénykép alapján tudom, ami viszont 1944-ben, minden mással együtt, elveszett. Arra, ami a képen látható, nem emlékezem, és nem emlékezem arra sem, hogy diftériám volt, pedig az egy nagyon fájdalmas betegség. Ugyanakkor emlékezem a telefonra a szekrényben (miért? Technikai érdeklődés?). A szobámban egy olajfestmény lóg anyámról. A kép Wilhelm Lujza műve. A Wilhelm család Szombathelyen egy szegény ortodox zsidó család volt, jó néhány leánygyerekkel. Az egyik Wilhelm lány Anyám manikűrös nője volt. Emlékezem rá, hogy volt, de nem hogy milyen volt. Ezen a Wilhelm lányon keresztül jött aztán létre a kapcsolat Wilhelm Lujzával, aki Anyámat lefestette. Wilhelm Lujza Budapesten élte át a háborút, majd utána Párizsba került, ahol Chagallnál tanult tovább. Kivándorolt Izraelbe, ahol festőként jó neve volt. A kép Friedsaméknál volt megőrzésre, természetesen visszakaptam.20 Apámék valamikor a harmincas évek elején kikereszteltek. Az időpontot nem tudom. Hogy jártak-e templomba, nem tudom. Engem megkereszteltek, a keresztapám ifj. Andráskay Ede,21 apám társának, Andráskay Müller Edének a fia, volt. Azt hiszem, attól kezdve 1979-ig, amikor meglátogattam Szombathelyen, nem láttam, legfeljebb messziről. Őt nem, de az autóját, egy BMW kabriolét, csodáltam. Müller (Az Andráskay nevet a harmincas évek végén vették fel) Edére, apám társára, emlékezem, magas hágár ember volt kopaszra borotvált fejjel. Persze azért maradt meg emlékezetemben, mert egy alkalommal 5 pengőt kaptam tőle. Az ilyesmit megjegyzi Anyám
