Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Géczi János: A hang

szekrényekben és fiókokban lehet a tár termekre osztott labirintusában föllelni azokat a példányokat, amelyek alapján egykor leírták a fajt, s amelyekhez minden új egyed rendszertani meghatározását viszonyítani szokás. Judith hamarosan megtudja, hogy a jegyzékek csakis a helyszínen tanulmányozhatók, így szüksége mutatkozik az asszisztens szolgálatkészségére.

Kigyűjtik a Föld mindahány lágybogárfaja helyben megtalálható típuspéldányának katalógusadatát, alig van az ötvennél több, s azokét is, amelyeket eddig nem sikerült taxonomizálni, de biztosan nem bizonyulnak hasonlatosnak a meghatározott és ezután a tudományos világ számára nyilvánosságra hozott fajokhoz. Ekként 3329 a szám.- Szépeknek találja őket?

Judith meg sem hallja a kérdést. De udvarias, hát rövid töprengés után válaszol.- Nem, annak nem mondhatóak. Egyediek inkább, semmi mással össze nem té- veszthetőek.- Valóban, akadnak, akiknek a figyelmét leginkább az unikalitás kelti fel.- Pontosan erről van szó.- Értem, asszonyom!

Fából készült, kulccsal zárható szekrényekkel berendezett raktártermek során haladnak át, mígnem elérik azt a sarokszobát, amely a termetükhöz képest nagyfejű, kiugró szemű, a szemek közt hosszú, fonálforma csápot viselő, röpülésre képtelen család tagjaiból származó példányok gyűjtőhelyeként szolgál. Az otthonosan mozgó asszisztens Judith számára kikeresi az anyagot, s egy munkaasztalhoz hozza és ráhelyezi a 40 x 50 centiméter méretű, üvegtetejű dobozokat. A fából készített tárolókban a típuspéldányokat, a kartondobozokban a csoporthoz tartozónak gondolt, de mélyebben nem identifikált, s különböző földrajzi helyszínekről származó egye- deket.- Nincsenek sokan. Elférnek egyetlen félszekrényben.

Judith letelepedik, felkattintja az asztali lámpát, s annak sárga fényében, kezében nagyítóval sorra szemügyre veszi a pergamenszáraz állattetemeket. Naftalinszagúak, aprók, ha összeszedi őket, beférhetnének a két markába. Majd a dobozokban található, gombostűre tűzött példányok közül néhányat óvatosan kiemel, nem többet, mint kéttucatnyit, s azokat az asztalra ugyancsak odakészített üres kartondobozba szúrja át. S arra biztatja az asszisztenst, tekintsen rájuk, és segítsen abban, hogy megállapítsa, akad-e, s ha igen, mi bennük a közös.- Ezek mindegyike egyetlen alcsalád tagja.- Hogyan? - s Judith is a leválogatott és összehordott preparátumok fölé hajol. Megtörli a szemüvegét.- Nos, ezek alkotják a Malthininae alcsaládot. Még sosem találkoztam olyan kutatójával e csoportnak, aki az önéhez hasonlatos biztonsággal ismeri fel őket. - Az asztal mellé húz egy széket, s rátelepedik. A szimpla szolgálatkészségét felváltja a kollégák között szokásos segítőkészség.

Az asszony szemüveget vált. így sikerül észrevétlenül letörölni arcáról a pórusaiban hirtelenjében megjelenő izzadtsággyöngyöket.- Amúgy ezt a rendszertani csoportot már 1852-ben leírták, éppenséggel Kie- senwetter.

72