Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Zalán Tibor: Ének Igorról és csapatáról
egy-két gumibot még elfér itt a téren... HATODIK A fejemet beverhetik, de seggemet nem adom! ÖTÖDIK A katonákban nem lakik sok irgalom... ELSŐ Ne féljetek, ha elkezdtük vigyük végig, mégse tettünk semmi olyat, amiért most börtön járna, vagy komisz koszt... HARMADIK Igor, nézd, a katonákat, már egészen körül állnak bennünket. ELSŐ Most ne féljen senki, a száj akkor él, ha szabad, és már nem bénítja meg a terror! MIND Kimondta! Hát kimondta! Mondd! Mondd még, mondd még, mondd még, mondd! Jó hallani, hogy ember vagy, hogy jogod van, hogy nem te vagy, akivel az összes követ feltörli a törpe tömeg, a nép, melyik iszik, zabái, sunyit, csencsel, összekakál mindent, hogyha hangosabban szól le rá a hatalomban pöffeszkedő vörös báró, kommunista napimádó, déli tengerekre járó, svájci bankban számlát tartó pártburzsoá plutokrata, farizeus gennyes fara... ELSŐ Ne bénítson meg a terror, harcolj, hogy te legyél itthon, ne pedig a polovecek, segítsetek, fejedelmek! 4. IGOR SEGÍTSÉGET KÉR A FEJEDELMEKTŐL - SENKI SEM TÁMOGATJA Az első körbe-körbe fut a téren, próbálja az embereket maga mellé állítani... HETEDIK És te, barát, ön elvtárs, mind! Bátor szándék nem hajtja-e szíveteket harcba? A levegő-égben szálltok-e velünk hősi tettre, mint a sólyom, mikor szelek szárnyán lebegve magosba tör, hogy a madarat legyőzze? S ti körben, vasizmú legények, fejeteken latin sisak. 55
