Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Gál József: Rekviem egy galériáért

háború között csak a „forradalmár” Derkovits Gyula lett igazán újító, a kor problémáira reagáló festő. Ő azonban nem sokáig maradt Szombathelyen.

Ide kívánkozik, hogy az első társaság - nemzedék - a Vasi Fiatal Képzőművészek Csoportja, amely amellett, hogy nem tagadta meg mestereit, már máshogy gondolkodott a művészetről. Néhányan a csoportból közelítettek a kortárs felfogáshoz. Azt nem árt tisztázni, hogy nem minden alkotó kortárs művész, - az én felfogásom szerint sem - aki velünk egy időegységben él. Ahhoz, hogy kortárs legyen, a jelen korral szimbiózisban kell élnie, az újonnan megjelenő kérdésekre figyelve, azokra egyéni válaszokat adva létrehozni az idő lenyomatát. Természetesen, ha valaki egyéniségéből adódóan inkább hagyományt követő még nagyon is értékalkotó, jó művész. (A járt utat követők mindig is népszerűbbek lesznek, mint az új kifejezésformát keresők.)

Folytatva az emlékező kiállítások sorában volt az elfeledett múlt. Sorra vettük a lezárt életműveket és felderítettük a még föllelhetők alkotásokat. Tóth Csaba főiskolai tanítványaival szakdolgozatban dolgoztatta fel ezeknek az elfelejtett művészeknek - Fábián Gyula és Biczó Ilona, Radnóti Kovács Árpád és Fábián Mária, Burány Nándor, jaksa István, Steffek Albin, Rumi Rajki István - az életútját. Rajki neve kapcsán kell emlékeztetni arra, hogy az elsők közt megalakult civil szervezettel, a Rumi Rajki István Műpártoló Körrel párhuzamosan gondolkodtunk az „elfeledett művészekről” vallott felfogás tekintetében. Én ugyan a Körnek nem voltam tagja a művészetről és a világról vallott felfogásom különbözősége miatt, de közösen több kiállítást is rendeztünk, például a nagy közönségsikert aratott Szent Márton Céhre emlékező tárlatot. Tagjainak információi sokat segítettek az alkotások felkutatásában.

Az elfeledett múlt mellett sorra-rendre bemutatkoztak az ifjak, középkorúak is.

Igen, a másik oldalon jöttek az időszerű - és kortárs tárlatok. Például a Szombathelyről induló már végzett, vagy tanulmányaik befejezése előtt álló fiatalok. Kortárskereső I. - II. - III. címmel mutattuk be roppant érdekes kiállításon őket. Ők voltak azok a fiatalok, akik a szombathelyi Művészeti Gimnáziumból indultak el s még főiskolai tanulmányaikat folytatták itthon és külföldi művészeti egyetemeken.

Fontos volt számomra, hogy a megyébe visszajövő képzett művészek is nyilvánosságot kapjanak a Médium Galériában. A névsoruk: Stekovits Gáspár, T. Takács Tibor, Bartek Péter Pál, Oroszy Csaba, Szántó István.

Az 1990-es évek elejétől Szombathely is megfért a Budapesti Tavasz Fesztivál árnyékában (Ki emlékszik ma már erre!) Ez a tény számunkra is új lehetőséget jelentett egy-egy kiemelkedő kiállítás megrendezésére. Ezért úgy gondoltam, hogy a ritkán szereplő iparművészeti ágazatok közül válogatok. Hiszen az iparművészet klasszikus anyagaival, (lehetőleg) egyéniségükre szabott technikát kikísérletezve, így munkáik közelebb voltak a par excellence képzőművészethez, mint az ipari termékekhez. E gondolatkört jelenítették meg az üvegművészek (Bárdudvarnoki Szimpózium), a Budapesten élő ötvösművészek, a Siklósi Alkotótelepen született kerámiák, a a megye- székhelyhez kötődő minitextil, az alig ismert művészkönyv.

43