Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Tábori Ottó versei
a szivárványgerincű gondolat, a szegények ajkán virrasztó. S a szív piros kunyhóiban még asztalt terít a szalmakazal-kóc-hajú asszony, bölcsőt ringat, kútra jár fekete keszkenőben, zuhogó érförgetegeken át, időtlen, időtlen... A csodálatos manó Rózsa Béla emlékének A manók királya egy fülledt, forró nyári estén - szerkesztőségi utódról sem gondoskodva maga helyett - gondolt egyet s elbújt a mennybolt sötét selymei mögé. Ha fölnézel az égre felhőtlen estéken és látsz egy ikercsillagot, s benne földöntúli ragyogást, az az ő szemüvege. Akármilyen messze van is, mi összekoccintjuk vele emlékektől részegült fényes poharainkat. Egészségünkre, Béla! Neked már megadatott az örökkévalóság. Téli hangok Deret liheg göthös éjjel, színek keverednek kéjjel, senki sincs már sehol talpon, álom villog hurkos arcon, kék dombokon hó a süveg, a szív vörös kráterüreg. Megfagyott szép szellők lába, komor királynő a Rába, 31
