Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Fábián László: Egyél érett gyümölcsöt!

FABIAN LÁSZLÓ

Egyél érett gyümölcsöt!'

„Az embernél vannak az elme gondolatjai;

de az Úrtól van a nyelv felelete.” Példabeszédek, 16, i

hocked a chainik

...egy arc figyel magába szállva, a messzi múltba hullott asszonyarc, amely most váratlan fölmerült, jóllehet, más, ámbár mégis ugyanaz: a vonások élesebbek, a bőr a csontokra feszül, az ajkak valahogy keskenyebbek és szigorúbbak, a pofacsontok fölött viszont a szemek élénkek változatlanul, mélyen a látványba fúrják magukat, nem csak megérteni óhajtják, le akarják leplezni, ki akarják faggatni az elvesztett időről, talán a jövendőt szintúgy fürkészik, mintha megközelíthető lenne, elvárnák, hogy hatalmuk legyen fölötte, noha a hajdanon sem; a múlt - persze - beszédesebb, azonban a jelen imperatívuszai érvényüket vesztik benne nyomban, éppen emiatt kissé tétova lehet az arc, mégsem árulkodó, inkább rezzenetlen, a kifejezés titokzatos, a jelek róla megfejtetlenek, mások szerint végleg kihunyt az emberi arc fénye...

...tilt vagy lelkendezik: nem tudható; gyaníthatólag mindkettő, hideg, meleg egyszerre, a gesztus elemi, megdelejez, akár fölhívás is lehetne (ugyan mire?), amely - szándéka ellenére - elhal a folytonos csöndben, a legcsekélyebb legitimációja sem, ha csak a bizonytalanság nem jelent effélét, a tavaszi szél könnyed bizonytalansága, hiszen messzi tengerekről hullatott el útjában illatmintákat, egyszerre rálehel a dermedt rügyekre, egyszerre fölébreszti a szunnyadó rovarokat, a sünöket, virágok sejtelmét idézi, ugyanakkor vesztüket, mert a hideg visszavághat, mert a fagy kíméletlen előszüret, marad a tiltás, a komor megrökönyödés, az ígéret késlekedése, az a kelet-európai lázadó szomorúság, ami esetleg lelkesedésbe fordíthatná, forró örömbe válthatná - a szeszély támadását akár...

...ez meg fekete, mint a küldött ördög, talán amiatt, mivel éppen az! talán asszonybőrben, talán csupán maskarában, nem könnyű fölismerni, sőt, szabadulni sem könnyű varázsától - fölismerve sem; kusza arcvonal: tudja az átváltozások módját, csábít trükkel, csábít hazugsággal, csábít fordított igékkel, leveszi a gondot, könnyíti a terhet, erénynek festi a bűnt, mindennek fejében legföllebb a lelket kívánja? hűséget a fajtájához, hitet bennük; az ördög is szereti a cseresznyét, már a fán mellételepszik a szedegetőnek, dehogy várna a közös tálra, annál sokkalta ambiciózusabb, szemfülesebb: lépre csal a puszta földön, miként az írás tartja, valójában pedig a föld mélye felé taszigál, a pokol fenekére, véghetetlen kínokba, ásít a cuzol, a kaverna, a barlang szája... *

* Az oului csendőr (jelenetek darvak nélkül) című regény bevezető szakasza

24