Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 19.)

- És előtte mit mondtak?- Ismertették az eseményeket és kommentálták. Világszerte pozitívumként kommentálják, hogy a magyarok fegyvert fogtak a Szovjetunió ellen. Dicsőséges tettnek minősítik. A másik oldalon az ellenkezőjét mondják. Mindenki mondja a magáét. Nemsokára Targovistébe érkezünk, és ott remélhetőleg bővíthetjük az ismereteinket.

Szabadulni szerettem volna már az utazástól, a tolmácsnőtől, Bulgáriától, a bizonytalanságtól. Barátságtalanná formálódtam egész lényemben s talán csak azért nem reagált rá a tolmácsnő, mert észre sem vette. Bizonyára ő is unt engem, de hát mitévő lehetett? Én voltam a munkája, fizetést kapott értem s a fizetésért meg kellett dolgoznia.

A tehetetlenség dühe fojtogatott, amiért úgy ugrott rám a 23-ai hír, hogy kezet sem emelhettem magam elé védekezésül. Belevágott a képembe.

Mi történik? Gyűlöli a magyar értelmiség a tényt, hogy cinkossá lett politikai bűnökben, amelyekről nem is tudott? És hirtelenében szembesültek a hittel szolgált eszmék, meg a valóság? S ez a szembesülés lett a gyúanyag?

Miközben vannak, akiket nem vezeklési vágy, hanem vádaskodó harag vezérel, és most jóvá tévő, meg kártevő kommunisták vívják az eget Pesten?

Sok vitában vettem részt, de soha nem foglaltam állást ebben az ügyben sem egyik, sem a másik oldalon.

Hová húznék most, ha otthon lennék?

(folytatása következik)

15