Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 19.)
- Mind your own business - emelte fel figyelmeztetőn az ujját, és felvilágosított, hogy az efféle költségek a vendéglátó országot terhelik. Törődjek a magam dolgával. Jó visszhangra lelt bennem a figyelmeztetés. Nagypipájú ajánlkozásom közben éppenséggel arra gondoltam, hogy tervet kellene készítenem zsebpénzem felhasználásáról. Tanácsolták Pesten, hogy semmit se őrizzek meg a bolgár valutából, mert nem jegyzik a nemzetközi pénzpiacon, ámde saját működési területén mégis jó hasznát vehetem, ha ésszerűen költőm el. Egy hétig még vendégként élek Bulgáriában, és jól jön, hogy tűpénzem is van hozzá. Ha vendéglátóim tanácsára, vagy egyetértésével valóban maradok Bulgáriában, akkor nyilván kapok majd valami munkakört, meg rendes fizetséget. Az lesz a jövőm egyik változata. Jelenlegi eszemmel ellenzem és kizártnak is tartom. Már otthon megváltott vonatjegyem van Szófiából Belgrádon át Budapestre. Erre a vonatra mindenképpen felszállók október 31-én! S hogy ezt követően milyen jövendő vár, azt meglátom, ha elérkezik. Lehangolt a gondolat, hogy Magyarország és én külön költségvetésből gazdálkodunk mostantól. Nem látunk egymás zsebébe. Sejtelmem sincs arról, mekkora lehet az otthoni események bekerülési költsége országosan, amiképpen azt sem tudom, hogy mennyibe jön például nekem a Sztálin-szobor ledöntése - privátim? Magyarországgal sodródom, a része vagyok. 103. Targoviste felé haladva előadta a tolmácsnő, hogy a város háromszázötven kilométerre van Szófiától, északkeleti irányban, Várnától pedig százharminc kilométerre. Még néhány idegenvezetői adatot ismertetett, azután felkiáltott:- És Bulgária egyik legnagyobb borüzeme is Targovistében van! Ha nem a legnagyobb! - Előrehajolt és a kocsit vezető, idősebb férfiú vállára csapott. - így v an-e, Penkó? Felvillanyozott, hogy megtudhattam végre, melyik férfi útitársunk neve Penkó? És akkor a másiké, az ifjabbiké a Nikifor! Addig ismétlem, amíg meg nem tanulom! Penkó és Nikifor.- Dá - dörmögte Penkó és az igenlő szóval ellentétes jelentésű, tagadó mozgást végzett a fejével, ahogyan azt már megfigyelhettem bolgár emberek szokásaként. Szótalan maradt és komorságot sugallt a tartása. A tolmácsnő viszont lelkesen lobogott és kétszer is rám kacsintva biztosított, hogy feltétlenül ellátogatunk a borüzembe. Udvarias, de kesernyés mosollyal fogadtam a hírt és hallgattam a további, remek adatokat a borüzemről és egyebekről. Az okozta váratlan és alig leplezhető rossz kedvemet, hogy nem tetszett a tolmácsnő vállveregető gesztusa. Önmaga miatt sem tetszett, de főként azért ingerelt, mert az én hasonló mozdulatomra emlékeztetett. Arra, amikor én is a sofőr vállára tettem a kezemet és énekelni kezdtem a Duny- nyuskát. Nagy adag manír, megjátszott érzelgősség, hamisság, hazugság, cinizmus keveredett a mozdulatban, s mindabban, amit a jelenethez kötődve műveltem. Tartozéka 12
