Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 19.)
Óratorony, törökfürdő, kolostor lettek volna az elsősorban ajánlott idegenforgalmi érdekességek, de jobban vonzott az eszpresszó, amelyben jó kávét és filteres cigarettát is lehetett kapni. Egész kartonnal vásároltam s egy szálra rögtön rágyújtottam, ügyelve, hogy ne füstöljem össze a tolmácsnőt. A fiúk benzinért mentek, mi pedig sétába kezdtünk a turistákat csábító csinos, imitt-amott egyenesen csicsás városközpontban.- We don’t know what fortune has in store for us - mondta a tolmácsnő. Mielőtt lefordította, pergő nyelven közölte, hogy feltevése szerint sokkal többet értek angolul, mint amennyit bevallók. S ez a látszat azért van, mert kényelmességre, még inkább: lustaságra vagyok hajlamos, továbbá figyelmetlenségre, amivel őt kifejezetten zsenírozom időnként. Az iménti szöveg pedig azt jelenti magyarul, hogy nem tudhatjuk, mit tartogat számunkra a szerencse. Rosszul érintett zsémbeskedése, ami már-már kötekedésnek is felfogható volt. Nem kívántam azonban visszavágni, mert féltettem a cigarettázás kéjes hangulatát. Éppen tizenkét éves korom emléke villant fel bennem, amikor első cigarettánkat szívtuk Varga Gyuszi barátommal. Száraz tyúktrágyát csavartunk újságpapírba, ami lángra kapott amint meggyújtottuk, de azért némi füstöt is nyeltünk és az egész attrakció kiválóan alkalmas volt arra, hogy kérkedjünk vele a magunk köreiben. Ehhez a történethez társult az igazi első cigaretta metamorfózisa, amit meg is írtam egy novellában, és az meg is jelent az Új Hang című folyóiratban, amit akkor egy Fekete Sándor nevű szerkesztett. Családunk legrangosabb, mert legerősebb, meg legerőszakosabb tagjával, Ferenc bátyámmal, anyám bátyjával arattunk 1945-ben, a földosztáskor kapott új földünkön. Bátyám kaszált, én a marokszedője voltam. Egyik pihenő alkalmával cigarettát sodort magának, aztán felém nyújtotta a dóznit és azt mondta: „Gyújtsunk rá, fiam!”. A felnőtté avatás gesztusa lehetett részéről ez a mozdulat, de visszaemlékezéseim során akként is gazdagodott, ünnepélyesedett az esemény, hogy hitem szerint bé- külés támadt a lelkében. Általános baja volt velem, hogy ételpusztító fattyúként léteztem nagyapámék családjában s az ebből fakadó ellenérzése szelídült csöppet, amikor jogot adott, hogy rágyújtsak. Kitűnt, hogy nem zsémbeskedik a tolmácsnő, hanem feltörő örömének adott kifejezést, amikor játékosan megdorgált angol-ügyben. Olyan intézményt fedezett fel, amelyet igazán a szerencse hozott utunkba, mert éppen erre volt szükségünk, elsősorban énnekem. Csilingelő ajtón léptünk be egy tarka intézménybe, amely a tolmácsnő magyarázata szerint úri és hölgyfodrászat, manikűrös és pedikűrös, továbbá meghatározott kirurgusi, tehát sebészeti szolgáltatást is vállalnak és végeznek. A tennivalók megtárgyalása után megborotválták a képemet, majd a kötéseket is lecserélték a fejemen. A keresztben-kasban feltekert gézek helyett két angoltapaszt ragasztottak gyógyuló koponyámra. Megcsinosították a burgaszi kórházban össze- barmolt frizurámat is. A tolmácsnő örvendezve magasztalta új külsőmet. Hevesen tiltakozott, amikor pénzem után kotorásztam és erősködtem, hogy állni akarom a cehhet. 102. 11
