Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-3. szám - Kávássy János Előd: A vég kezdete - Amerikai prognózisok és politikai helyzetértékelés Kelet-Európa jövőjéről a rendszerváltás hajnalán
unikálisan/individuálisan, hanem egységesen lezajló átalakulásával számoljanak. Mivel hasonló helyzettel Washington a hidegháború kitörése óta nem szembesült, a Kelet-Európa jövőjét vázoló, új külpolitikai prognózisok minden korábbihoz képest nóvumot jelentettek. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának (MNLOL) magyar-amerikai külügyi anyagaiba tekintve meglehetősen pontos képet kapunk arról, hogy e de facto forrásban lévő, bizonytalan változásokkal teli időszakban a különböző szereplők hogyan próbálták megragadni a közeljövő legvalószínűbb, nagypolitikai szcenárióit. Egy az év elején készült, „Az Egyesült Államok Kelet-Európa-politikája” címet viselő, magyar összefoglaló szerint John C. Whitehead külügyminiszter-helyettes már kelet-európai útja19 előtt kijelentette, hogy, a térség „megérett a váltásra, mind belső, mind külső tényezők következtében.”20 Whitehead felsorolása szerint ebben az alábbiak bírtak meghatározó erővel: az amerikai-szovjet kapcsolatok (pozitív irányú) változása; az INF szerződés kétoldalú elfogadása; a tény, hogy Gorbacsov „támogatja a gazdasági és politikai reformot ezekben az országokban”, amely Magyarország és Lengyelország esetében „máris jelentős liberalizálást eredményezett”; valamint az amerikai külpolitika, „mely a térség irányában hosszú évek óta a diverzifikálást és a Nyugathoz fűződő szálak erősítését szorgalmazta”.21 Utóbbi kapcsán a külügyminiszter-helyettes sürgette: „az egyedülálló, s talán rövid életű lehetőség kiaknázását, olyan formában, hogy a térség országai akut problémáik megoldásához a Nyugathoz forduljanak segítségért, amely így lényegi politikai és gazdasági változásokat eszközölhet ki, mégpedig békés és tartós jelleggel.”22 A magyar jelentés szerint Whitehead - aki külön is kiemelte, hogy „a magyarok vezetőképző intézetet létesítenek a nyugati vállalatvezetési ismeretek elsajátítása érdekében”23 - síkraszállt „a térség irányába folytatandó aktívabb amerikai külpolitikáért, s a szakításért azzal a gyakorlattal, mely szerint Kelet-Európára az amerikai kormányzat csak válságok idején figyel oda.”24 Az amerikai külpolitikában zajló változásokat a szovjetek is kommunikálták szövetségeseik, így Magyarország felé; igaz, az ideológia - és propaganda - diktálta megközelítés miatt eltérő hangsúlyokkal. „Szovjet részről az utóbbi időben különösen markánsan érzékelik, hogy az amerikaiak fokozott érdeklődést és figyelmet tanúsítanak a szövetséges szocialista országok egymás közötti kapcsolatai iránt. Elsősorban azt tanulmányozzák, hogy a szovjet peresztrojka és glasznoszty milyen hatást vált ki az európai szocialista országokban. Ennek az a magyarázata, hogy az új szovjet politika igazi próbakövének ezeket az országokat tartják, mert szerintük ott fog eldőlni a gorbacsovi kurzus sikere vagy kudarca. [...] Az amerikai vezetés egyes körei ugyanis arra számítanak, hogy a Szovjetunióban végbemenő változások különböző okok miatt súlyos nehézségeket, feszültségeket és megrázkódtatásokat válthatnak ki a szocialista országokban. Olyan fejlemények is bekövetkezhetnek, melyek visszahatásaként a Szovjetunióban lévő keményvonalasok és konzervatív erők megkísérelhetik a gorbacsovi politika megváltoztatását.”25 Azaz a Gorbacsov pozícióit mindig is törékenynek tartó amerikai külpolitika26 (s ezt itt szovjet részről szokatlan nyíltsággal tárgyalják) immár a Kelet-Európábán beinduló folyamatok bizonytalan kimenetele, s az azok által kiváltott, ugyanilyen bizonytalan, szovjet reakciók miatt is aggódhatott. Ahogy egy későbbi moszkvai jelentés fogalmazott, Amerikának „most több szempontból nehezebb dolga van, mivel a korábbi években 27
