Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 4. szám - Szigeti Jenő: Fáy Ferenc Éváiról

SZIGETI ) E N 0

Fáy Ferenc Éváiról

Egy kalandos sorsú verseskönyv került a birtokomba. Soha nem jelent meg, az enyészetből menekült meg Fáy Ferenc testvérbátyja, Fáy István (1918-2003)1 fáradozásai nyomán, amiről egy Márai Sándorhoz írt levelében számol be. Levélben köszönte meg az 1976-1983 közötti Márai által készített válogatást a Naplóból2 majd így folytatja levelét; Sajnos én hasonló ajándékot nem tudok küldeni. Nem vagyok író, vagy költő, csak írogató. Ehelyett elküldöm a kéziratban elkészített Évák című ciklust, mely elhunyt öcsém elveszettnek hitt szerelmi költészete. Bizonyára feltűnt, hogy az Összegyűjtött versek3bó7 a szerelmi líra teljesen hiányzik, mindössze 3-4 finom erotikával megírt költemény van benne. Ha későn is, de ezt a szerelmi költészetet megtaláltuk, és arra való tekintettel, hogy német sógornőm4 máraz Összegyűjtött versek sajtó alá rendezése idején is nagyon sok akadályt gördített munkánk elé, melyet feleségemmel5 végeztünk, egy ilyen egyszerű, gyarló kéziratba mentettük át e költeményeket az utókor számára, ha ugyan lesz ilyen, jellemzésképpen el kell mondanom, hogy az Összes versek minden munkáját mi végeztük, azonfelül minden szegénységünk ellenére az összes költségeket mi fedeztük, Vörösváry Pista6 teljesen ingyen csinálta meg a nyomást, úgyhogy sógornőmnek egyetlen centjébe sem került az egyezer példány, és ami a legtermészetesebb, minden jog az övé és utódaié. Tehát semmi valószínűsége sem lett volna annak, hogy hozzájáruljon a magyarországi családi levéltárban megtalált, első feleségéhez és kislányához írt versek kiadásához.

Egész röviden megírom ennek a történetét. 1943. májusban Feri amerikai fogságba került és ugyanaz év december végén hazajött azzal az indokolással, hogy magyar, tehát semmi keresnivalója sincs idegenben. Otthon szabályosan igazolták és elhelyezkedett, mint tisztviselő a Székesfővárosnál. 1946-ban elkezdett udvarolni egy lánynak, habár normális időkben ezt nem tehette volna, mint hivatásos tiszt. Családunk nemtetszése ellenére 1947. áprilisban feleségül vette, júliusban egy provokátor beugratta és egy órán belül letartóztatták. Nyolc hónapot töltött az internálótáborban. 1948. január 13-én megszületett a kislánya, aki szintén Éva lett, mint az anyja. Márciusban kiszabadulva az internáltságból boldogan sietett haza, de anyósa és felesége be sem engedték és még azt sem engedték meg neki, hogy kislányát megnézze. Ekkor nem volt más választása, mint hazajött Pécelre. Az apró papír-fecnikre írt verseket legépelte. Pár hét múlva azÁVO letartóztatta és a házkutatáskor elvitte a verseket is. Mi ezeket itt Kanadában többször elsirattuk, csak arra nem gondoltunk, hogy a kis papír-fecnik megvannak egy kartondobozban. Ezeket a családi levéltárban Varga Mihály barátunk találta meg és dolgozta fel két év munkájával. Sajnos 41 elveszett és a dátumokból látható, hogy melyik hónapok hiányoznak. A ceruzával írt, elmosódott verseket, melyeket nem tudott megfejteni, ki küldte ide, mert öcsém kézírását egyedül feleségem tudja olvasni. így is nagyító kellett hozzá. Mikor az egész készen volt apránként megkaptam, legépeltem és egy ausztráliai barátom, öcsém lelkes híve húsz fénymásolatot készített róla.7 Ez a történet.

jól tudom, hogy ez a ciklus nem más, mint egy nehéz körülmények és felzaklatott idegállapotban szült fájdalmas, vágyakozó dalkoszorú. Azt is tudom, hogy ez az egész egy későbben költővé vált ifjú lírájának a forrásvidéke, sőt azzal is tisztában vagyok, hogy a szép vers nem szükségképpen irodalom is. Mindenesetre meg kellett ezeket menteni érzésem

84