Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 4. szám - Alexa Károly: Szövegvendégség - egy valahai fiókban (II. rész)

szó, akinek a nevét is tudja, de ezt nem kívánta tudomásomra hozni.” Nos, jómagam is ismerem Leventét, üstöllést fel is hívtam telefonon. És ő a legnagyobb megdöbbenésemre csak azt hajtogatta, hogy itt valami félreértésről lehet szó, ő nem és nem soha és senkit és semmiről sem tud... Faggattam, amíg bírtam, de nem jutottam vele semmire. Ezután felhívtam közös barátunkat, Czakó Gábort, hogy mégis... - mi van Leventével. Erre ő elkezdi mesélni a saját (!) történetét. Frissen végzett jogászként nevelőtanár volt a fiatalkorúak baracskai büntetés-végrehajtási intézményében, ahol is az egyik kollégája azt közölte vele (ez úgy az 1960-as évek második felében lehetett), hogy ő maga (!) a szerzője a Toldi-átiratnak... Magnóra is mondta ott a helyszínen. Sajnos, kedves komám se az illető nevére nem emlékezik, se a magnószalag hollétére... (Apróság, de aláhúzza Zászlós Levente viselkedésének konfú- zusságát, hogy a neve Czigány értekezésének egyik később szakaszában is előkerül: egyik idősebb ismerősére hivatkozik, aki az orosz fogságban gyakran recitálta a kifordított Toldit.) Czigány - mindent összegezve - a szöveg létrejöttét a 11. világháborút közvetlenül megelőző évekre datálja.

A pajzán Toldi-kötetben jelentős terjedelmű szakasz veszi számba a szövegnek a szövegkiadó által ismert-elérhető változatait. Öt „primér” és nyolc „szekundér” forrásról tud. Úgy vélem a „primérek” sorát gyarapítjuk a jelenlegi „editio”-val. Az egyik szöveg „története” izgalmasabb, mint a másiké... Szinte a teljes „magyar glóbusz” képviselteti magát. Kezdve a kiadó saját kamaszkori „autográfiáján” és végezvén az INTERNET-en (így írva)... Ne feledjük: 1997 olvasható az impresszumban. Hol volt még akkor ez a mai-mindennapos internethasználat? Londoni barátunk az „élenjáró Nyugatról” jőve a „kopár sík szarjába”, így fogalmaz: „Végül, több forrásból értesültem, hogy a Toldi egy variánsa az INTERNET-en is megtalálható. El tudom képzelni.” Azt azonban aligha, amit manapság talál az interneten, minden különösebb kutakodás nélkül. De azért a különbséget se feledjük. A „régi” szöveg- változatok leírói és orális adatközlői a legjobb szakfiloszok közül valók - a maiak névtelenek és olyanok is, mint a bloggerek általában... Czigány mellett ott látjuk Szörényi László, Ilia Mihály, a hollandiai Németh Sándor, a néhai szegedi Horváth István Károly nevét, s a legnagyobb megdöbbenésemre Zászlós Leventét és Kolozsvári Papp Lászlót is. Az előbbinek egy gondosan kivitelezett tisztázatából egy részt olvasott is Czigány Lóránt (de a szkriptor-tulajdonos azt a kezéből ki nem adta...), utóbbi egy fénymásolt változatot juttatott el ekkortájt a Kortárs szerkesztőségébe, közölvén, hogy 1954-ben már látott szülővárosában egy gépelt változatot is. (Tizennégy évvel azután - mindig eszembe jut, ha rá gondolok -, hogy 1940. szeptember 11-én a Kormányzó bevonult a felszabadult Kolozsvárra, és a féléves kisfiút ott tologatja az édesanyja a Főtéren a Szent Mihály templom mellett a virágesőben. Az a mama, aki matrónaként még megérhette - ölben vitték a konzulátusra -, hogy a 2001-es státustörvény 1918 után újra magyarnak nyilvánította.)

Szóval - az internet. Van itt aztán minden. Humor és disznólkodás, politika és több speciális „Toldi-honlap”. (Nem feledkezve meg az egyéb „hordozókról” sem. Czigány is tud magnókazettás színészi előadásról, ma már bárki meghallgathatja a Galkó Balázs ismert artikulációját zengető CD-t. És a Móricka című okádék - elnézést - egy képregényben dolgozta föl a művet. Akadnak letölthető videók is.)

Tehát - az internet. Lássuk, ahogy jön. Van itt „eszperente” nyelvű átirat és van Freddy - némileg zavarosan urbánus - oldala („Mert a rúd úgy reng jó Toldi kezé81