Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Alexa Károly: Szövegvendégség - egy valahai fiókban (II. rész)
kap nála szinte traktátus érvényű kifejtést a Jolanta-szövegek (ön)kommentálása során. És visszatekintve az összefoglaló nagy korpusz kései önértelmezésében is: „a Fehérlófia alapvető textuális mibenléte nem valami eredetileg ’normális’ alkotásfolyamat következtében létrejött ’tiszta’ szöveg különféle betoldástechnikák általi ’elrontásában’ keresendő, hanem egész egyszerűen a szabadjára engedett írás mint olyan ’természetében’...” Vagy másutt: „Az erosz nyelvének felszabadítása és újrale- gitimálása a modern tudat forradalmának egyik elengedhetetlen tartozéka.” És ennek a mondatnak a megjegyzetelése során jutunk ahhoz a ponthoz, ahol egy modern szövegvilág összekapcsolódik azzal a fajta hagyománnyal, amit a Toldi-átirat jelenít meg. Különös tekintettel a nagy mű „bugyi-szüret” címen elhíresült szakaszára: a „bugyi-szüret” - írja „dr. Géfin” -, „Kemenes egyedülálló kontribúciója a felnőtt magyar irodalmi nyelvezet megteremtéséhez. A szexuál-erotológiai diskurzus területén literatúránknak még ún. nagyjai sem jutottak túl egyfelől valami ártalmatlan, bakfislányok hamvas orcáit talán árnyalatnyi pírral bevonó erzékies’ idio- lektuson, másfelől a ’pina-fasz együtt basz’ szintű Pajzán-toldis (!!) Lőwy Árpád-os malackodáson. ’Tsiklócskáját szájamba vevém, s ribizliszemként morsolgatám, ám végtére tsakis oly oly gyengédséggel, hogy ő pertzig sem hiheté, netán rügyetskéje elpattintásán mesterkedem’ - hát ezt a sort (Kemenes rögtönzése) Vitéz Mihálytól Esti Kornélig egyetlen koszorúsunk sem merte volna nemhogy árkuspapírra vetni, hanem agytekervényeinek öncenzúrázott nyelvlebenyein akár futólag átengedni. (Még Weöres Sándor is csak mintegy visszafelé archaizálva bátorkodott szexben rokokózni Psyché című remek művében. Hát a kéziratos Priaposban?’ - A. K. tudálékoskodó kérdése.’) Arról nem is szólva, hogy a nemzetirodalmi középszer tiszta férfiúságát oly hímhormonzavarban veszteglő turáni égbolt-csillagok képviselték s viselik képét napjainkig, mint Halotthy Berzéd, Sámesz Pannónikusz (o pedig klerikus létére ugyancsak verzátusnak mutatkozik az altesti jelbeszédben’ - A. K. intése)... Ludas Fucking Matyi, Durnincs Sógor szül. Moldova György stb.)” (Itt a „bugyi-szüretes” vonulat közepette, melyet mint szövegemléket sem érezzük feladatunknak alaposabban illusztrálni, egyetlen tárgyias mozzanatot azért hadd említsünk meg, kizárólag magyar irodalomtörténeti egyedülállósága okán, ez pedig a telefonszexszel kombinált, illetve stilizált önkielégités képzetköre: Versek Jolantához 189-191. Érdemes ezt a szakaszt, mint viselkedés-kanonizációs ajánlatot összevetni azzal a szerény kezdeménnyel, amellyel e témakörben Karinthy Ferenc kísérelte meg hajdanában tágítani a pártállami cenzúra tűréshatárait.) Végezetül még hadd emlékeztessek két olyan mozzanatára a „dr.géfin” kommentálta „kemenesi” műnek, amely a későbbiekben tágasabb irodalom-, nyelv- és eszmetörténeti kontextushoz vezet. Az egyik a „szerző” kapcsolata a Pajzán Toldit kiadó és kommentáló Czigány Lóránthoz. A Londonban (S. Freud végső nyugvóhelyétől kőhajításra) lakó Czigány - és innen a morózus emlékeztető - ,,’a nyelvi asszociációk féktelensége, s a fegyelmezett formák keveredése’ miatt gratulált a műhöz..., természetesen nem recenzióban, hanem magánlevélben ......a későbbiekben már jó val ironikusabban (?) kommentálta a kemenesi művek ’pornográfiáját’ a híres-hírhedt Hét évszázad magyar költői antológia kapcsán. ’Kemenes Géfin László nagyon rosszul járt, konstatálja. ’Nem lett volna szabad szabadosnak lennie, szóljon már neki valaki, hogy hazai fogyasztásra egy-két pinát húzzon ki verseiből, mert így nem viszi sokra, hisz pinából bőven van az országban, minek akkor importálni?”’ Az első 69
