Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 4. szám - Alexa Károly: Szövegvendégség - egy valahai fiókban (II. rész)

hogy azonos Kovács Sándor Ivánnal, a későbbi, nem éppen ellentmondásmentes pályát befutó szerkesztővel és professzorral, akinek szerepe a legfontosabbak egyike az én girbe-gurba pályám alakulásában. Nos - tehát itt és ekkor lépett a szakmai nyilvánosság elé. „Tolnai” meg - tanszékvezetőként és főszerkesztőként Komlovsz- kinak két rendbeli főnöke - ama Tolnai Gábor, akinek magam szintén voltam beosztottja, s aki oly sok nyomasztó pártállami anekdota „hőse” volt „majd” két-három „ember-öltő régiségben”.)

Az a (verses) szöveg, ami nyomtatott formát akart felvenni 1957 végének alvilá- gias Magyarországában, legendás darabja volt - már ekkor is - a félirodalmi köztudatnak. Trágár és tréfás, ötletes és költői, öngerjesztett hevülettel burjánzó iromány és variábilis nyelvi ajánlatok tömege. Névtelen és provokatív és zengzetesen metaforikus.

Természetesen a „trágár”, a „pajzán”, a „kifordított” Toldiról van szó.

A mostani újraközlés mentségére - mindenféle intertextualitás-teóriák vagy polgári engedetlenségi lózungok mellőzésével - csak egyetlen filológiailag ellenőrizhető tényt: ez a szöveg (ami számtalan szövegváltozat egyidejű jelenlétét és érvényességét jelenti) 1995-96 óta részese a - mondjuk csak így - legitim irodalmi nyilvánosságnak. Ekkortól lett (lehetett volna) - ki- és felszállván a szóbeszéd és a kéziratosság terepeiről, a kollégiumi-kocsmai-katonakörleti férfiegyüttlétek legendáriumából - a szigorú „akadémiai” kutatómunkájukat időlegesen felfüggesztő (alkalmi kéjleső) filológusok zsákmánya. íme 118 sornyi „pornográf” magyar alexandrinus.

Ég a napmelegtől a kopár sík szarja,

Retkes pöcsét Miklós ugyancsak vakarja, Mérges, lapos tetvek csípik, ahol érik, Kormos segge táján sütkéreznek délig. Ösztövér kútágas alatt áll egy némber, Vízmerítés helyett jobbágyfaszra kémlel. Nincs egy árva szőrszál pinájának árnyán, Az utolsót tegnap vesztette el kártyán. Vályúnál az ökrök szomjasan henyélnek, Zsombék tövén posztok potyára kefélnek;

S a zsombék alatt, hol vizes az árok,

Vígan hemperegnek üzekedő párok.

Egy csak egy legény van, aki nem hág: Toldi, Bár hatalmas tökét talicskán kell tolni. Legénytoll sem fedi még hatalmas lőcsét, Mellyel egyensúlyoz három kéve lőcsét. Malomkövet zúz szét állati dorongja,

(NÉPBALLADA)

ELSŐ ENEK

56

Toldi