Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 4. szám - Prágai Tamás: Fészket rakni a szelekbe

életem szemtanúja. Mindenhol ott van. Lábatlankodik. Vele töltöm a legtöbb időt. Ha létezik „kutyaperspektíva”, akkor ennek az ő tekintete az objektíve. Mindenhol ugyanaz a kicsit szeszélyes és távolságtartó, morc, reszelős, torz közelkép rólam, alulnézetből.

Süti kifundálja: Angliába emigrál. Minden szempontból jobban jár, ha valamelyik másodvonalbeli angol főiskolán diplomázik, és mellette állást vállal egy Starbucksban. Őt nem érdekli, hogy kávéscsészéket mosogat. A diplomája többet ér majd, mint ha az ELTE-n végezne, és anyagilag is jobban kijön. Számol, szoroz, nézi az árfolyamokat. Még az is lehet, hogy igaza van. Kit érdekel egy magyar bölcsész? Azt mondja, nem bölcsészkarra jelentkezik, hanem orvosira. Ajurvédikus orvoslást tanul, mert arra van kereslet.

jules bácsi „benézett pisilni”. Megneszelte, hogy - mint mondja - „Helénmentes a levegő”. Kifejti, mostanában a Gellértbe jár. Angelikánál (a két szoba hall az Astoria mellett) elromlott a vizesblokk, csőtörés volt, vagy mi. Azóta nem lehet hugyozni a fürdőszobában. De nem minden esetben győzi ezt anyagilag. Mármint a Gellértet. Nem tudja finanszírozni a testi szükségleteit. Ez elvégre abszurd: vizelni járni a fürdőbe! Szerencsére felfedezte a Déli pályaudvart. Ha fellép egy bent álló vonatra, kényelmesen elintézheti indulás előtt. Vannak modern szerelvények, ahol egészen gusztusos a mosdóhelyiség. Tegyük hozzá, itt is van kockázat. Legutóbb leutazott Dunaújvárosba, mert a vonat hirtelen elindult - időben, persze, csakhogy ő nem gondolt székelésre, amikor a szerelvényre ugrott. Mit csináljunk, gyorsvonat nem áll meg Budapest belterületén, jules bácsi Kelenföld után végzett, és ezért nem volt módja leszállói Dunaújvárosig.

„Van a rosszban valami jó” - tette hozzá utóbb. - „Jól kiszartam magam, és még sohasem jártam Dunaújvárosban. Mit mondjak: ha kimarad, az sem lett volna baj. Van egy bisztró a központban, de növényi olajból készült műtejszínnel adják a franciakrémest. Ezeknek Trianon nem volt elég?”

Abigél szólt, ugorjak fel hozzájuk a jegyzetekért, amelyek a törzsi kultúra speciális kollokviumra kellenek - james Clifford egy cikkére kiváltképp kíváncsi voltam. Az előszobában, a bejárati ajtóval szemben, a falnak támasztva, felstócolva kb. tizenötezer cigarettás doboz. (A márkát szándékosan nem nevezem meg, mert a reklámért senki sem fizet engem.) Abigél látja, hogy leesik az állam, amikor meglátom ezt a ’panaszfalat’, és azt mondja: „Ez itt az autónk és a nyaralásunk.” Pocó szétdúlt fejjel jön ki a szobából: „Bocs, Sobri, szét vagyok esve, egész éjjel kártyáztam.”

Pocó a lábtörlő alatt tartja az ajtókulcsot.- Nem félsz, hogy betörnek?- És mit visznek el? A cigis dobozokat?

48