Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Molnár Mercédesz: Munkáimról
FOTÓK Kint és bent: Már az egyetem első évében megkedveltem a land art műfaját; a természetben, az ott megtalált anyagokból létrehozott munkáktól jutottam el a képkészítés azon formájához, amikor nem a beállított jelenség a fontos, hanem maga a fotó. A természetben és a műteremben készített sorozatok különböző látásmódot és léptéket, s a felismerhetőség eltérő szintjeit mutatják. Télre behozom a „tavat”. Steril környezet, szabályos edények. Látszólag megállítom az áramlást, kifeszítem a víztükröt, így jobban engedelmeskedik. A kisimuló anyag a legkisebb rezdülésre is reagál. Roppant érzékenysége leköti a figyelmem. A felszín bőrszerűen nyúlik minden után, amivel csak találkozik. Valami átszakítja, valami könnyedén terül szét rajta, néhol meggyűrve, fodrozva kicsit a felület vékony hártyáját. Míg nyáron a természet-művek készítése érdekel, addig télen bezárkózva, egy beltéri vizes rendszert hozva létre, újra a „vízpartra” kerülök. Talán elsőre nem egyértelmű, de úgy vélem, beltérben is a természettel dolgozom. Fojtó levegőtlen- ség, pára, mozdulatlan egymásnak feszülő buborékformák, szigorú szimmetria, felcserélt irányok, duchamp-i inframince-ek. Egyenesen feszülő síkok, húzódó háromszögek, íves nyomódás - a természeti szép különös fajtája ez. Nem az anyagok, nem az ábrázolás, hanem a természet erőinek láthatóvá válása. A kísérletezés közben megjelennek érdekes jelenségek, formák, foltok, s ezeket, tudva hogy rövid életűek, lefotózom. Képeim kialakulásában nagy szerepet játszik a véletlenek sorozata. Van a játéknak egy tudatos része, amit én alakítok, és a másik részt alkotó esetlegességek, véletlenek, az épp aktuális hatások csak úgy belekerülnek. Ha ezeket nem örökíteném meg, a folyamatos változások által mindezek elvesznének. Ha pedig a beállítást áthelyezem, ha maga ugyanaz marad is, a hatások, melyek érték, megváltoznak. Nejlon és víz: A nejlon olyan anyag, amely - széles körű felhasználhatósága okán - tengerként vesz körbe minket. Nagy az aggodalom az újrahasznosítása körül, hiszen az óceánok közepén létrejött úszó szeméttelepek mérete és kezelhetetlensége, valamint az, hogy mekkora csapás az élővilágra, megdöbbentő. Miközben ez a nyomasztó kép él a fejemben, furcsa, hogy a fóliát vízbe téve elragadott a megfigyelés varázsa. A vizes nejlon általában olyan asszociációkat kelt, melyek miatt taszítónak érezhetjük ezt az anyagpárosítás. Ennek szépként történő bemutatása okán kialakul egy különös kettősség: egy morálisan negatív, ugyanakkor esztétikailag pozitív érzet. Ha ezt szépnek látjuk, be is igazolódott Voltaire álláspontja, mely szerint minden előzetes gondolkodás nélkül, azonnal értékelünk valamit szépnek. ]ó ellenálló képessége, vékonysága, kiterjedése miatt sokkal felfokozottabban éreztem a vízben uralkodó energiákat. A fólia, lágysága folytán megmutatja, miként erőlködik, küzd a víz az egyensúlyi helyzet eléréséért. Elmerülök az apró részletekben, melyek általában csak pillanatnyi, tünékeny dolgok. Ez köti le a figyelmem, s ezáltal a cél, hogy az alkotásnak valamilyen tárgyi eredménye legyen, adott pillanatban jelentőségét veszti. Valószínűleg ehhez az analizáló attitűdhöz van köze az éremkészítés szeretetének is: apró finomságokat megfigyelni, kevéske tömeget mozgatni, kézbe fogni, megnézni közelről. Miniatűr világ és makró-rendszerek... 40
