Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 4. szám - Fábián László: A szépség fénylése

I

FÁBIÁN LÁSZLÓ

A szépség fénylése

INDIVIDUUM EST INEFFABILE - AZ INDIVIDUUM KIMONDHATATLAN

Nem tudom, nem akarom, nem lehet, talán nem kell elválasztani a kiállítást ebben az esetben a katalógusától, az utóbbi - úgy tetszik - kifejezetten a kiállítás allegóriájának készült. Ezt magyarázza, indokolja részben az, hogy a kiállítási anyag válogatása, megrendezése, a katalógus összeállítása, vagyis a kurátori munka egyaránt Johan van Damrz hárult; az allegóriát (a szokványos dokumentáció helyett) akár koncepciónak tekinthetjük. Mester és tanítványai, miként az első szándék sugallta volna - Ilona Keserű Ilona nyolcvanadik születésnapját ünnepelendő. A kiállítás kurátora pontosan tudta, hogy korántsem egyenértékű művekről van szó: a mester a jelenkori magyar képzőművészet egyik legjelentősebb, legmarkánsabb egyénisége, életműve az egyetemes művészet becses része, munkássága, festői gondolkodás- módja mindenképpen túlmutat a közvetlen tanítványokon. Mégis, a szombathelyi kiállítás egyik legnyilvánvalóbb látványossága, hogy a Keserű-művek határozott szellemisége elegánsan hierarchizálja a „tanítványok” törekvéseit, elegánsan és anélkül, hogy újabb és újabb másodlagos Keserű-képekkel kéne szembenézni. Azaz: az alkotói magatartás közössége hozza össze formailag, szerkezetileg a stílusban jobbára különböző műveket - egy-egy művészi problematika, szellemi csomópont körül, aminek gyújtópontjában éppenséggel jelentős mestermű áll. És egyáltalán nem egyszerűsíthető ez a sűrűsödés a monumentális méretek köré, noha Keserű munkásságának korábbi ismerői megszokhatták azt a lenyűgöző szakmai biztonságot, amivel az alkotó ezeket a problémákat megoldja. (Utalhatunk itt példaképpen a Színváltó gomolyra vagy a Homorú térségre, netán a katalógusbeli Kék-zöld közelítés melegszínű párjára a kiállításról, amely úgyszólván elhelyezésénél fogva is az egész kiállítás fölütéseként funkcionál. Csupa nagy fölület - kifogástalan képzetes terek a festői gondolat számára.)

És Keserű megfontolt formái - a mindenkor többlet-jelentésekkel, szükségképpen referenciákkal az éppen esedékes kontextusban. (A referenciális mozzanatok az elemzőt némi szemiológiai higiénia irányába terelhetik, hogy inkább a festészet belső rendje, autentikus törvényei kerülhessenek előtérbe.)

Természetesen korántsem pusztán a jellegzetes sírkő-motívumra gondolunk (halk percepcióival, majd fortissimos áthangolódásaival; a használatba vett jelképek folytonos fölülírásairól beszélünk), jóllehet, a több, mint félszázados életműnek a gerincét képezi ez a formai gondolat, még csak nem is csupán jelentésességével (a jelképi áthallások gazdagsága ugyan semmi esetre sem mellékes, még ha a forma nem is válik egyértelműen, többértelműen sem jellé), sokkal inkább azáltal, hogy újabb és újabb formai, technikai, technológiai fejlesztéseket involvál: születik belőle - teszem azt - vízszintes csíkozás, születik belőle anyagváltás, a nyersvászon formai manifesztációja, de lesz belőle varrás-applikáció, sőt, domborítással relief-karakterű kilépés (A világból) - ezúttal a valóságos, a fizikai térbe. Ezek a gesztusok, és maradjunk ennél a szónál akkor is, ha pontosan tudjuk, ebben a festői világban a gesztus17