Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Kántor Zsolt: 75 oldalon: 75 év - Gáber Gusztáv: 75
KÁNTOR ZSOLT 75 oldalon: 75 év BÁCER GUSZTÁV: 75 (Széphalom Könyvműhely, 2013., 75 oldal) Megjelent Báger Gusztáv hetvenöt epigrammája egy cd méretű, fekete fehér, exkluzív könyvben, Szabó Imola Julianna képi asszociációival (művészi fotóival) illusztrálva. Számvetésként és értékkoncentrációként tekinthetünk erre a „műtárgyra” (mert az), ami tulajdonképpen leltár és portfolió. Miért ne? Manapság kénytelenek vagyunk megcsinálni magunkat újra és újra, hogy áttörjük azt a csendet, ami körülveszi honi költészetünk egyes életmű-arany tömbjeit. Báger ügyesen váltott stílust. Sőt, ennél többet mutatott. Nemcsak az eddigi hosszabb, verses elbeszéléseit váltotta föl apró, de annál inkább tömény üzenettel megrakott, nüánsznyi textusokkal, hanem magát a könyv megszokott formáját is lecserélte. így olyan érzés keríti magába a nyájas olvasót (milyen, jó kifejezés volt ez ötven éve?), amit úgy jellemezhetnénk: meglepetés. Mintha egy pici hanglemezt vennénk a kezünkbe, amikor fölemeljük. De kár volna beszuszakolni a cd lejátszóba, ez papír. És rétegei, jelentés-szintjei vannak. Lapozható gondolat. Sőt, elolvasás után azt is állíthatjuk, átvilágítottunk egy különös gondolkodásmódot. Lássuk csak, milyet is? Ismerve Báger eddigi köteteit és neo/poszt-klasszikus, nyugatos attitűdjét, az olvasó nem is vár mást, megint különlegesen elírt, kissé összegyűrt, sztaniolba ágyazott, ironikus látleletet a jelenkori realitás/valóság szellemi állapotáról. A megannyi telített, sokoldalúan tematizált verseskötet után (Magasság, mélység, Mindent begombolsz, Mondtam-e?) most egy lepárolt, színtiszta intuíció-sűrítmény fekszik előttünk. Báger Gusztáv epigramma-, és haiku-szerű „vers-növényeket” ültetett a fehér lapok földjébe. (Korábbi verseiből kiragadott idézetek ezek. De önállóan is megállnak vers/lábukon.) Szabadságban fogant könyv, ami a mentális frissességről szól. Látszik, hogy csak az tud, az lát, az érez és az ír önmaga (és mások) szemében (is) hitelesen, aki felszabadult szinte az összes aggálytól és előítélettől. Kivonta magát a körülmények nyomása alól. „A lélek is földrengést szenved. / Ömlik, sodródik minden álom. / Önmagunk legyőzése lassan / túllép az emberi határon.” írja a Gyónás című opus. És valóban: ez művé sűrűsített világlátás. A kultúra és a tradíciók együttes szőttese, amely kiemelte ezeket a lírai vízjeleket az időből Báger tudatán keresztül átpréselt valóság ez, szó szerint, ahogy az egyik vers címe jelzi: Lélekmeder. „Míg a bizalmatlanság velünk ásatja lövészárkait, tűzszünet idején szögesdrótok között csencselünk.” (Frontvonalak) Szokatlan megállapításaival igazolja, hogy az irodalmi szövegek nem ártalmatlan, következmények nélküli betűhalmazok, hanem jelentésteli értékhordozók. Igen és ámen. Árnyaltan láttatja a világképek közötti határsávok történéseit. „Mint a legősibb ima és líra: rózsasziromra hulló / tiszta esőcsepp.” Idézi fel a pillanat szépségét a Mint című vers. Báger számára az igazi narratíva a permanens diskurzus, a vélemények intellektuális ütköztetése, mert szá4
