Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1-3. szám - B. Révész László: Változások sodrásában - Tárgyilagosságra törekvő visszaemlékezés a csodálatos '89-re

nácselnök (Zágon Bertalan), kerületi lakosként és történészként Katona Tamás, Debreczeny Károly református lelkész, Csurka István (MDF) még szintén fenn a Várban. Az MSZMP a Margitszigeten tartotta népünnepélyét, itt megszólítottuk Iványi Pál KB-titkárt, a többiek közé elvegyülő Békési László pénzügyminisztert, Fekete Sándor írót. A Városligetben dr. Szántó Konrád ferences szerzetes, Fodor Gábor (FIDESZ), Krassó György (Magyar Október Pártja) és Tamás Gáspár Miklós nyilatkoztak. Mindenki hangsúlyozta Szent István érdemeit az államalapításban, abban, hogy letelepítette a magyarokat, és mindenki reménykedett abban, hogy az új idők új lendületet adnak a változásoknak, és később már együtt ünnepel a nemzet. (Mint tapasztaltuk, ez a mai napig nem valósult meg!) Számomra, aki szerkesztő-rendezőként jegyeztem ezt a műsort, igazán üdítő feladat volt az egész napos munka, a gyors montírozás, és augusztus 21-én már adásba is került a közel egy órás összeállítás. (A Budapesti Körzeti Szerkesztőségnek egyébként évek óta állandó munkatársa voltam a saját szerkesztőségi munkám mellett. Itt „kiélhettem” doku- mentarista hajlamaimat, és aktuális műsor lévén a legfrissebb jelenségekkel szembesülhettünk. Sok minden múlik a személyiségeken is, a szabályok között sokféleképpen lehet lavírozni, és a Budapesti Körzeti Szerkesztőség vezetőjében (Varga László) megvolt a hajlam a dokumentarista megoldások keresésére és engedélyezésére. 1989-ben feljegyzéseim szerint még hét körzeti adás elkészítésében vettem részt.)

Miután Gorbacsov Németh Miklós moszkvai látogatása során kijelentette, hogy a Szovjetunió nem kíván beavatkozni a szövetséges államok átalakulási folyamataiba, a magyar kormány és az MSZMP is egyre inkább a nyitás irányába lépett. Ez konkrétan is nyitást jelentett, hiszen a Páneurópai pikniken augusztus 19-én több száz NDK-s állampolgár menekült át Ausztriába, a hónap végén pedig az egyre fokozódó feszültség hatására megnyitották a határokat és több tízezres menekültáradat indult meg Ausztriába, illetve az NSZK felé.

A Társadalomtudományi Szerkesztőségben ezen a nyáron gőzerővel folytak az 56-os forradalom és szabadságharc előzményeit, történetét, utóéletét bemutató sorozat munkálatai. (Előkészítés, anyaggyűjtés, forgatás, vágás.)

Ezen kívül lehetőségünk nyílt egy, évfordulóhoz kapcsolódó egyedi műsor elkészítésére. Kerestük a megoldást, hogy október 6., az 1848-49-es szabadságharc leverése kapcsán hogyan közelíthetnénk meg új szemszögből ezeket az időket. Végül is Barsi József huszárkapitány Utazás ismeretlen állomás felé c. naplója mellett döntöttünk, amely a szabadságharc után bebörtönzött, úgymond felségáruló tisztek életét, sorsát mutatja be. Ez a „másodvonal” volt a derékhad, ez adta a magyar honvédség főtiszti és tiszti karát a szabadságharc alatt. Az egyikük elleni hadbírósági tárgyalást rekonstruáltuk, bemutattuk az olmützi várbörtön fokozatosan enyhülő körülményeit (színészekkel), és végül egy képgalériában mutattuk be azokat a rabokat, akiket rabtársuk, Berzsenyi Lénárd lerajzolt, s akikből a kiegyezés után sokan futottak be fényes karriert. A szöveghű közlés és rekonstrukció mellett a történésznarrátor (Simon V. Péter) szövegében elrejtettünk egy fontos üzenetet. Haynau hadbíróságai több mint 2000 (kétezer) halálos ítéletet hoztak, de közülük mindössze valamivel több mint 200-at hajtottak végre. Minden nézőnek eszébe kellett jusson, hogy az 56-os forradalom utáni megtorlásban több mint 300 embert végeztek ki. Tehát a Kádár-rendszerben a bosszúállás jóval nagyobb mértékű volt, mint az 1848176