Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1-3. szám - Bank Barbara: "Mozaikok" a Budapesti Rendőr-főkapitányságon 1989

egyfajta, az adatok sokaságát viszonylag gyorsan feldolgozó, naprakész tájékozódást nyújtó mechanizmussá épült ki.4

Az állambiztonsági szerveknek alapvető feladata volt, hogy hálózati forrásaik, hivatalos és társadalmi kapcsolataik, továbbá egyéb titkos eszközök, módszerek - mint a levélellenőrzés, telefonlehallgatás, lakáslehallgatás, figyelés, fotózás - fel- használásával, az ország egész területéről és Magyarország határain kívülről is gyűjtsék az információkat. Ezeknek az összegyűjtött adatoknak az elemzésével és válogatásával „hozzájárultak” a belügyi, illetve közvetlenül, vagy a Belügyminisztériumtól közvetetten a legfelsőbb állami és pártvezetés informálásához.5

A 22/1978. számú belügyminiszteri parancs bevezetője a következőket tartalmazta: „A hazánk ellen irányuló ellenséges tevékenység aktiválása, módszereinek fondorlatossága, a külső és belső ellenség együttes fellépési törekvései az eddiginél is fokozottabb követelményeket állítanak a Belügyminisztérium, ezen belül az állambiztonsági szervek személyi állománya, elsősorban a vezetők elé. Az ellenséges tevékenység és törekvések elleni sikeres harc még hatékonyabb felderítő, értékelőelemző munkát, naprakész pontosabb informáltságot, dinamikusabb vezetői irányító, szervező tevékenységet és döntéseket igényel. A fentiek megkövetelik és indokolják, hogy a jövőben központi értékelésre, elemzésre és koordinálásra kerüljenek mindazok a fontos, az ország biztonságát érintő, az ellenség szándékaira, terveire vonatkozó legjelentősebb állambiztonsági információk, amelyeket a BM állambiztonsági, illetve más szervei megszereztek.”6

A belügyminiszter-helyettesnek ehhez a parancshoz kapcsolt intézkedése szabályozta a tájékoztató rendszer létrehozásával és működésével kapcsolatos részletes utasításokat, elvégzendő, illetve végrehajtandó feladatokat.

így jöhetett létre az a rendszer 1979. január 2-ától, amelyben a 111. Főcsoportfőnökség központi és területi szervei összeállították az ország - illetve a szövetséges szocialista államok - „biztonságát veszélyeztető cselekményekkel, tervekkel kapcsolatos és általuk fontosnak tartott és vélt operatív napi információk anyagait. Ezeket a „jelentéseket, információkat” futár útján, a megyei állambiztonsági szervek pedig rejtjelezett távirat formájában küldték meg a 111. Főcsoportfőnökség Operatív Koordináló, Ellenőrző és Titkársági Osztályára (OKETO).

AZ OKETO MŰKÖDÉSE

Az ide beérkezett információkat, azaz az úgynevezett alapjelentéseket a rendszerezést követően értékelték, regisztrálták, majd ezt követően az országos operatív helyzet ismeretében elvégzett elemzésekkel, kiválasztották a legfontosabbakat és összeállították a Főcsoportfőnökség napi operatív jelentéseit. Az összesített jelentést az OKETO vezetője, a miniszterhelyettesi jóváhagyást követően felterjesztette a miniszterhez, illetve másolatban megküldte a Belügyminisztérium és a Főcsoport- főnökség meghatározott vezetőinek.7 A jelentések elosztóiból kitűnik, hogy 1989 végére a belügyminiszter és az államtitkár mellett ezeket az anyagokat megkapta az állambiztonsági miniszterhelyettes, a közbiztonsági miniszterhelyettes, a Kor152