Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-3. szám - Horváth Miklós: Magyarország szuverenitásának helyreállítása
inak megfelelően járt el, hanem a Szovjetunió Fegyveres Erői miniszterének, Zsukov marsallnak első helyetteseként a szovjet politikai vezetés döntéseit hajtotta végre. „A lengyel és magyar események rávilágítottak - írta a Romániában fogva tartott Nagy Imre 1957 elején hogy a Varsói Szerződés a szovjet nagyhatalmi soviniszta törekvések eszköze, amelynek segítségével a benne résztvevő - helyesebben moszkvai utasításra bele kényszerített - szocialista országokat ennek a politikának alárendelik. A Varsói Szerződés nem más, mint a szovjet katonai diktatúra ráerőszakolása a résztvevő országokra. [...] Amit a szovjet kormány és az SZKP politikai tanácsokkal, utasításokkal nem tud elérni, azt a Varsói Szerződés katonai eszközökkel volt hivatva biztosítani...”7 A szovjet csapatok létszámában és összetételében jelentős változás az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakában következett be. November 4-ig, a második szovjet agresszió megindításáig több lépcsőben újabb 13 szovjet hadosztály részeit rendelték Magyarországra, így összességében november 4-ét követően a hadműveletekben 17 szovjet hadosztály - mintegy 60 ezer szovjet katonával - vett részt. A szovjet csapatok ekkor még nem a Varsói Szerződés alapján tartózkodtak Magyarországon. A szovjet csapatok magyarországi tartózkodását szabályozó kétoldalú egyezményt csak 1957. május 27-én írták alá. A szovjet csapatok létszáma és diszlo- kációja tárgyában 1958. április i-jén megkötött újabb kétoldalú egyezmény a szovjet félnek engedélyezte, hogy hazánkban 67 helyőrségben 60 500 katonát állomásoz- tasson. Ez a szerződés lehetővé tette, hogy a Szovjetunió a csapatok létszámát - ha csak ideiglenesen is - de önkényesen megváltoztathassa. A szovjet csapatok ideiglenes magyarországi tartózkodása tárgyában 1957. május 27-én kötött szerződés is az Alapító Okirat szelleméből következő azon elvet erősítette meg, mely szerint a „szovjet csapatok ideiglenes tartózkodása a Magyar Népköz- társaság területén semmiképpen sem érinti a magyar állam szuverenitását; a szovjet csapatok nem avatkoznak be a Magyar Népköztársaság belügyeibe”*. Ebben az egyezményben sem rögzítették, hogy a szovjet csapatok a Varsói Szerződés értelmében, a Politikai Tanácskozó Testület vonatkozó döntésének megfelelő létszámban és ösz- szetételben állomásoznak Magyarország területén. A szovjet csapatok állomásoztatásának igazi okairól Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottsága (KB) 1957. június 22-i ülésén többek között a következőket mondta: „Mindig így számolgatom magamban a hatalom állását. No és ha a szovjet csapatokat kivonnánk? Akkor állunk a lábunkon? Én azt hiszem, megállnánk a lábunkon. De rettenetes harc és véráldozat közben. Ez most a helyzet...”'’ A szovjet csapatok teljes kivonása - a magyar nép, a forradalom egyik legfontosabb céljának a megvalósulása - így még hosszú évtizedekig váratott magára. A szovjet Különleges Hadtestből és a forradalom és szabadságharc vérbefojtására 1956. október 23-át követően Magyarországra rendelt szovjet erőkből alakult meg az a Déli Hadseregcsoport (DHDSCS), amelynek parancsnoksága és alárendelt alakulatai kisebb változtatásokkal 1991 nyaráig tartózkodtak hazánkban. A VSZ megalakítását és az 1956-os orosz támadást - háborút - követően Magyarország egyébként is csak látszólagos szuverenitását tovább korlátozta a Béke-, majd a Háborús Működés Szervi Határozványainak - 1969-ben és 1980-ban történt - elfogadása. 138
