Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1-3. szám - Kahler Frigyes: Az igazságtétel igényének megjelenése, az 1989. év eseményei és az első semmisségi törvény

Romsics Ignác, az Ellenzéki Kerekasztal 1989. szeptember 18-i záró dokumentumával kapcsolatban felsorolja, hogy megegyezés született az MSZMP-vel az 1949-es Alkotmány módosításáról, az Alkotmánybíróságról, a pártokról, a választásról, a Btk. és a büntető eljárási törvény módosításáról - mindezeket tartalmazza a tárgyalásokat lezáró dokumentum -, majd hozzáteszi: „Az MSZMP képviselői e mellett szóbeli ígéretet kaptak, hogy a párttagokkal szemben nem lesz »leszámolás«”.67

Romsics nem jelölte meg, hogy a fenti ígéretet ki tette az MSZMP-nek és mikor?

Hasonló olvasható Kovács Éva politológus tanulmányában is.68

„A Justitia-tervvel Kónyáék egy fontos kerekasztal-megállapodást rúgtak fel, amely szerint az egykori szocialista elitnek nem kell bírói felelősségre vonástól tartania.”69

Az MSZMP részéről a tárgyalásokat vezető Pozsgay Imre az MSZMP KB 1989. szeptember 25-i ülésén részletesen beszámolt a tárgyalásokon elhangzottakról.

Beszámolójában ilyen tartalmú ígéret nem szerepelt - noha ez fontosságánál fogva aligha maradhatott ki véletlenül. Csupán arról számolt be, miszerint „az ellenzéknek volt még egy külön indítványa, hogy akik az utóbbi 5 esztendőben vezető funkciót, kormánytisztséget, főtisztviselői rendfokozatot töltöttek be, ne legyenek választhatók alkotmánybírónak. Ezt nem fogadtuk el. Egy olyan záradékolt megállapodás született, amely arról szól, hogy az első 11 tag megválasztásának időszakában ezt a normát nem alkalmazza az Országgyűlés.

Tehát lényegében 4-5 év múlva kezdjük alkalmazni ezt a normát, hogy vezető tisztségviselők ne lehessenek alkotmánybírák”.

Az EK tárgyalásokon tárgyalóként jelen volt dr. Balsai István - az Antall-kormány későbbi igazságügy-minisztere - személyes közlése szerint az EK részéről nem hangzott el semmilyen ígéret, de hasonló felvetés sem.

Az FJF kereti között - erről Sándorfi György számolt be -, ugyancsak nem volt téma a felelősségre vonás kérdése 1989-ben.

Arra nincs adatunk, hogy az 1989. április 22-én az EK és az MSZMP szakértői között folyó megbeszéléseken - a Külügyi Szállóban, ahol az EK-t dr. Sólyom László és dr. Tölgyessy Péter, az MSZMP-t Forgács Imre, dr. György István és Tóth András képviselte - szóba került-e a felelősség kérdése.

így a kutatás jelen állása mellett a kérdést nem tudjuk megválaszolni. Tény, hogy a következő évben a diktatúra érdekében elkövetett bűnökért való felelősség kérdésében a vita elemi erővel kirobbant és az összecsapások nagy társadalmi visszhangot váltottak ki. Ennek feldolgozása azonban egy következő kutatási ütem témája lesz.

JEGYZETEK

1 Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Bp. Osiris Kiadó 2000. p. 520.

2 Az MSZMP 1KB ülésének jegyzőkönyve: A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes vezető testületéinek jegyzőkönyvei 1. kötet (továbbiakban jkv. 1.) 1956. november 11.-1957. január 14. Bp. Intera 1993. p. 139-2473 Kahler Frigyes - M. Kiss Sándor: Kinek a forradalma? Bp. Püski-Kortárs 1997. p.321-326.

4 Gosztonyi Péter Magyar Golgota - A politikai megtorlások vázlatos története Magyarországon 1949- től 1963-ig és egyéb korrajzi történetek. Heltai Gáspár Kft. Bp. 1997. Saját kutatásaink szerint Mintegy 24 ezer személyt ítéltek börtönbüntetésre, s a végrehajtott halálos ítéletek száma 300 körül volt. A közbiztonsági őrizet (internálás) intézményének alkalmazásával további 13 ezer embert fosztottak

132