Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-3. szám - Kahler Frigyes: Az igazságtétel igényének megjelenése, az 1989. év eseményei és az első semmisségi törvény
A perújítás kezdeményezésére joga volt az ügyésznek - a vádlott javára és korlátozott időn belül a terhére is a vádlottnak valamint a védőnek kizárólag a vádlott javára. Az eredményes perújítási eljárás lefolytatását követően a korábbi ítéletet az eljáró bíróság hatályon kívül helyezte és a törvénynek és a felvett bizonyítás eredményének megfelelő új ítéletet hozott. A másik rendkívüli perorvoslat - a törvényességi óvás - kizárólag a legfőbb ügyész diszkrecionális joga volt.*6 A törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság előtt lehetett emelni, s a Legfelsőbb Bíróság az ügyben - jogorvoslat kizárásával - hozott döntést. Törvényességi óvásnak akkor volt helye, ha a megtámadott ítélet törvénysértő vagy megalapozatlan volt. Törvénysértő lehetett egy ítélet, ha az eljárt hatóságok a hatályos eljárás jogi vagy anyagi jogi törvényeket sértették meg. A bírói gyakorlat lényegében megkövetelte, hogy a törvénysértésnek az ítélet érdemi részére kihatása legyen. Amennyiben ez nem volt megállapítható, úgy a rendkívüli perorvoslat - ez okra alapozva - nem volt eredményes. A megalapozatlanság fogalmát a Be. szabályozta37 (nem a rendkívüli, hanem a rendes perorvoslatok körében). Megalapozatlannak tekintették az ítéletet, ha az első fokú bíróság ítéletében a tényállás nincs felderítve, nem állapított meg tényállást vagy a tényállás hiányos volt, ha ellentétben állt a bizonyítás anyagával (iratellenesség), ha a bíróság egyes tényekből más tényekre helytelenül következtetett. A megalapozatlanság tehát nem jogi, hanem tényállásbeli hiányosság. A tényállási hibákból eredő jogorvoslati lehetőség, illetve annak korlátozott volta a későbbiekben leküzdhetetlen problémát jelentett - s jelent a diktatúra ítéleteinek orvoslása során napjainkig. A törvényességi óvás intézménye 1992-ig volt hatályban. Ezt követően az Alkotmánybíróság megsemmisítette.38 Az Alkotmánybíróság érvelése szerint ugyanis ez a jogintézmény ellentétes a jogállamisággal - figyelemmel az Alkotmány 2. f (1) bekezdésére. Nem fogadható el ugyanis, hogy jogállamban a legfőbb ügyész diszkrecionális jogon lépjen be az eljárásba. Az alkotmánybírósági döntést követően csak a perújítás maradt meg olyan rendkívüli perorvoslatként, amellyel lehetséges volt a tényállást illetően is jogorvoslatot szerezni. A későbbi - a törvényességi óvás helyére lépő rendkívüli perorvoslatok - a felülvizsgálati kérelem39 és a jogorvoslat a törvényesség érdekében40 minden esetben tényálláshoz kötött, azaz nincs lehetőség a megtámadott ítélet tényállásának újraértékelésére. Ez a jogi konstrukció jogállami viszonyok között folytatott nyomozás és felvett bírósági bizonyítás esetén nem kifogásolható. Arra a korszakra nézve azonban, amelyben a koncepciós perek, a kényszervallatás, bizonyítékok ko- holása - meghamisítása és a törvények lábbal tiprása mindennapos gyakorlat volt, alkalmazhatatlan, hiszen az ott megállapított tényállás aligha lehet alapja az igazságszolgáltatásnak. Az igazságtételben, amely a sértettek vonatkozásában meg kívánja szüntetni az őket ért jogtalanságokat, sajátosan keverednek a politikai, erkölcsi és jogi elemek. Emellett figyelemmel kellett lenni arra is, hogy a sérelmet szenvedettek száma több százezer. Ilyen nagyságrendű ügy esetében nem csak a bíróság kapacitása jelent gátakat, de az ügyiratok nagy részének megsemmisülése is. 121
