Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-3. szám - Zinner Tibor: Emlékfoszlányok az első semmisségi törvényhez vezető útról és göröngyeiről
okot (meghalt az illető) állapítottak meg és nem bűncselekmény hiányában történt a felmentés (pl. a Sólyom-ügyben). Noha az emlékeztetőhöz csatolt melléklet 16 büntetőügyet, ügycsoportot említ, mégis egyrészt pontatlan volt, másrészt - s én ezt érzem a legfontosabbnak - csorbát ejtett az általunk elfogadott azon tételen, hogy az LfB aktív tagjait nem vonjuk be a felülvizsgálati munkába, mert a későbbiekben ítélkezési feladatuk is lehet.70 Most módosult az a korábbi - jelzett - elképzelés, miszerint az 1. M. és az LfÜ tekinti át a büntetőpereket,7' és utána teszi meg javaslatait az LfB-nek. A vita során a jogászok aggályaimat lesöpörték, az LfB több bírája aktív szerepet kapott az egykori büntetőeljárások előzetes elemzésében.72 Kaptunk végül egy nyolcoldalas összeállítást azokról a bűncselekményekről, amelyek miatt (a tárgyukra tekintettel) feltételezhetően törvénysértő eljárást folytattak,73 valamint egy másik, háromoldalas kimutatást azokról a bűncselekményekről, amelyek esetében feltételezhető, hogy a katonai bíróságok koncepciós eljárás eredményeképpen hoztak marasztaló határozatot.74 A kormányzati háttér, a feladatmegosztás 48 órán belül kikristályosodott. Érdekes munkamegosztással, végső soron azonban azonos tudományos értékű (nem egymásnak alárendelt), de merőben eltérő munkafázisokról határoztunk.75 Egy közel két évtizedet átfogó, ártatlanok érdekében hozandó semmisségi törvényt, és azt megalapozó közös jelentés elkészítését terveztük.76 És mit tett az MSZMP? A párt sem kívánt elmaradni a kormány mögött, mehettem Baloghhoz. Nem szereztem örömöt neki a tárcánál tartott értekezletről szóló beszámolómmal. Kényszeredetten vehettük mindketten tudomásul, hogy a tárca az előkészületeket illetően utcahosszal megelőzte a történészeket. Különböző összeállítások, kimutatások, a büntetőperek őrzési helyéről készített felmérések mutatták, hogy a „Kulcsár-csapat” kiváló szakemberekből áll, mi viszont még ott tartottunk, hogy csupán a feldolgozó munkához számba vehető személyekről konzultálunk. Elmondtam azt is, hogy az értekezleten az a benyomásom támadt (és nem csupán a jogászok és történészek számbeli különbsége miatt, hanem azért is, mert a vezető igazságügyi szakemberek - úgy tűnik - maguk akarják elintézni a felülvizsgálatot), hogy a felelős beosztásban lévő jogászok a történészi munkát nem tartják a magukéval egyenrangúnak, egyfajta kisegítő - alvállalkozói - szerepre kívánnak kárhoztatni bennünket. Utaltam arra, hogy nehezen tudtunk közös nyelvet találni, mert ők az előzetesen jóváhagyott anyagok birtokában, én meg azok hiányában vitatkoztam. Ők ismerték a célt, a semmisségi törvényekhez vezető úttal együtt, én viszont csupán egyes kutatási részfeladatok előkészítésének kimunkálásáról adhattam számot. Ezek viszont kizárólag a saját kutatásaim voltak, amiket akkor a történészek védelmében közös szellemi termékként „értékesítettem”. A szokásos pártbeli titkolódzás visszaütött - szögeztem le nem alaptalanul, de eredménytelenül. Baloghnak csalódottan fejtegettem, hogy a jogászoknál sikertelenül érveltem az LfB bíráinak előzetes felülvizsgáló szerepe ellen. Válaszaikban refrénként tért vissza, hogy az idő sürget bennünket, és a legfontosabb, hogy elérjük a kívánt célt. Baloghot kemény fából faragták, és jelezte, hogy minden szakmai segítséget biztosítani fog ahhoz, hogy az általam talán kisarkítottan beállított jogász-történészi viszony helyrebillenjen. Egy kérdés a jó előkészület, más kérdés a jó feldolgozó 99
