Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 12. szám - Miskolczy Ambrus: Emil Cioran útja a gyermekkori paradicsomból "A kétségbeesés csúcsai' felé II. rész

jövő metafizikája az eksztatikus értelemhez folyamodik.133 És bár egyik recenziójá­ban tárgyszerűen jelezte, hogy a katolicizmusban az ember és az istenség feszültsége tragikus jelleget öltött, míg az ortodoxiában nem létezik az Isten elérhetetlenségé­nek tragikuma,134 hallgatólagosan már ott lappang ezekben a sorokban a Pascal iránti csodálat. Azt már nem is tagadja, hogy „a megváltás útja illúzió”.'35 „Egyelőre - írja 1932-ben - a mai ember számára nincs megváltás.”'36 Az egyén nem változtat­hatja meg a történelmet, az aktivista illuzionizmus helyett „a derűs szemlélődés he­lyezi el a dolgokat a maguk normális keretében”.'37 Csakhogy hol van a derű, amikor „a szubjektív átélés, ha intenzív, revelálhat gazdag élettartalmat”? Hiszen - írta a huszonéves Cioran mély elismeréssel - Heidegger éppen azt mutatta be, hogy „az unalom a létezőt a maga totalitásában revelálja, a szorongás pedig a semmit”.'38 Kísérteties a párhuzam Cioran és Walter Benjamin diagnózisa között. Ez utóbbi szerint „az iszonyatos technikai fejlődéssel valami egészen új szegénység szakadt az emberekre. És ennek a szegénységnek a másik oldala az eszmék fojtogató gazdag­sága: az asztrológia és a joga, a keresztény tudományok és a tenyérjóslás, a skolasz­tika és a spiritizmus feléledése.” És mindennek oka a tapasztalathiány, az emberi tapasztalatok hiánya. Az eredmény: új barbarizmus, a gazdasági válság és a háború fenyegetése.'39 Cioran fő témái: miként lehet valamit visszanyerni az élet elvesztett teljességé­ből? Miként lehet kitörni a régi formák szorításából? Egyáltalán milyen világban élünk? Cioran válaszaiban lázadásának anatómiája rajzolódik ki. Csak intuitív szem­lélet tudja „a szellem hozzávetőleges egységét visszaállítani”. A pszichoanalízis - amely maga is az unalom terméke - lerombolta a kultúrába és annak haladásába vetett hitet. „Az élet elveszti varázsát, ha kiemelik természetes tartalmaiból. Akinek a természetes nem problematikus, az egységében élheti meg az egzisztenciális for­mákat. A meghasonlás ott kezdődik, ahol a dolgokat kiemelik természetes kerete­ikből.” Az emberek nem hisznek, csak hinni akarnak. Az egyéni spontaneitást felváltotta a letűnt formák megértésének igyekezete, az ember, mint történeti lény pedig a történeti formák foglyává válik. A történelem végéről kialakított képzetek nyomán feltámadt a profetikus szellem. Ugyanakkor „a mai ember magatartását a beletörődés, a cinizmus és a szemlélődés keveredése jellemzi”. Az élet viszont kö­zömbös a morális elvekkel és kritériumokkal szemben. „Egyelőre a mai embernek nem marad más, mint saját sorsának és kultúrájának megismerése.”'40 A kultúra az életben rejlő irracionalitás csökkentése, a kultúra meg akarja állítani az élet irraci­onális spontaneitását. Az ember állatias idomulása az élet irracionalitásához egyen­súlyi állapothoz vezet. Az ember dekadenciája visszatérés az élet irracionalitásához. Kilépés az élet normális kereteiből: ez az ember nagy kalandja.'4' Csakhogy a törté­nelem azt tanítja, hogy az ember, mint történeti lény, képtelen az univerzalizmusra, az élet partikuláris formái zárják magukba. Korunk arra van hivatva, hogy felszá­molja az optimizmust, mert csak pesszimista antropológia fedheti fel a történelem tragikus értelmét.'42 Az ember nem annyira az egyszerű unalomban, hanem inkább a melankóliában kerül szembe a léttel - hangsúlyozta Heidegger ellenében.'43 Az erkölcsi abszolutizmus a középszerű embereknél érvényesül, aki viszont a maga esz- katológiájából kirekeszti a megváltást, annak nem marad csak a semmi heroiz- musa.'44 És szembe kell néznie a halállal. A halál az az esemény, amelyben az már nem néző.'45 Cioran a halál immanenciájával való foglalatosságai során szakított 76

Next

/
Thumbnails
Contents