Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 12. szám - Miskolczy Ambrus: Emil Cioran útja a gyermekkori paradicsomból "A kétségbeesés csúcsai' felé II. rész

elengedhetetlen részének tartja, vagy azt hiszi, hogy a világegyetem központja, - a szerénykedő megnyilvánulások leplezett ambíciókat takarnak.” Márpedig: „Az emberi ambíciók, amelyek az élet imperializmusát fejezik ki, olyan hatalmasak, hogy senki sem tudja felmérni mekkora frenetikus erővel hatnak.” Akiben nincs becsvágy, nem is él. A becsvágy pedig olyan, mint az elfojtott nemi vágy, utat tör magának. Az önmagunkkal való foglalkozás talán nem éppen azt jelenti, hogy illúziókat táplálunk. Kevesen tudják, hogy ez mindenható szükséglet. Cioran számot adott a rendkívüli elégedettség állapotáról, ill. annak élményéről, de rögtön jelezte, hogy ez csak kivétel; a szabály: az anarchia és a lázadás. „Az életben az öröm pillanatait szeretem a legjobban, a derűs szemlélődés idejét alkotják. Akkor az az érzésem, hogy túl vagyok a történelmen és a léten. Csak ilyenkor tudok háborítatlanul gondolkodni. Egy biztos: filozófiát csak azoknak van joga művelni, akik 20 éves korukban már nem várnak nagy meglepetéseket az élettől, képesek a szemlélődő elmélkedésre, túllépve az életkorból adódó bizonytalankodáson. Gyakran azt hiszem, hogy homokba állva és nem kívánva nagy dolgokat, több mindent lehetne megérteni. De nekünk, moderneknek a szemlélődés már a halál.” Óvta is barátját, hogy mivel az anarchikusabb, mint ő, a dolgokat intenzívebben éli át, mindez káros hatással lehet rá. Hiszen „a nagy hőfok veszélyes”. Óvja idegeit. „Mi nagyon szépen beszélünk a belső nyugtalanságról, de elfelejtjük, hogy ez csak tényszerű és szerves valóságos állapotok szimbolikus megjelenítése. Ha mi több mindent megértünk, mint mások, ez csak azt jelenti, hogy idegi egyensúlyunk sokkal megbomlottabb. Azt mondjuk: szomorúak vagyunk, de egyikünk sem ad arról magának biztosan számot, hogy mi ennek a szomorúságnak az oka; lehet gyomorbántalom, valami korábbi betegség, amely most hat, vagy éppen idejében ki nem elégített nemi vágy stb... Nagy dolog, ha a szimbolikus kifejezési formák mögé lát az ember. Senki sem fogja fel, hogy az emberiség fejlődését lábfájás miatt is tagadni lehet. Minden abban rejlik, hogy az adott dolgok mögé tekints, de amikor sikerül, akkor az egésznek nincs értelme.”95 Tökéletes ciorani gondolatmenet: önmagát megsemmisítő állítás, vagy éppen az ellenkezője: állító tagadás. Egyazon időben minden elfogadása és elutasítása. Útkeresés és az út meglelése is. Egyik vasárnap - 1930. november 2-án - miután a könyvtár zárva volt, a diákotthon hidege elől egy kávéházban húzódva meg -, azon tűnődött, hogy „az a tény, hogy az élet nem kínál számomra polgári egzisztenciát, nem kínál olyan merev és áthághatatlan keretet, amely elvenné a közvetlen rálátásom az életre -, e tény, minden kellemetlensége ellenére, lehetővé teszi a termékeny átélés bizonyos mozzanatait. Ha valami érdemre tehetek szert, személyes minőségi tulajdonságra, akkor ez csak a valóság eleven átérzése, bármiféle illúzió kiküszöbölésével. Nem fogadom el az eszményeket, az álmodozást és a rajongást. Az élet szemlélésének tényét sokkal fennköltebbnek tartom, mint a gyermeteg rajongást. Sohasem voltam aktív és szenvedélyes típus; sokkal jobban tetszett a szemlélődő és hideg típus.” Egyesek ezt helytelenítik. De „számomra csak egy fontos: az élet megértése. Márpedig ehhez nem polgári egzisztencia kell, hanem őrlődő és szenvedő lélek, mélyen szenvedő, amely egyszerre éli és szemléli az életet stb...” Eszménye az olyan antropológia, amely nem annyira tudományos adatokra épül, hanem inkább karakterológiára. Ehhez azonban még gazdag élettapasztalatra van szükség. „Jelenleg tisztán filozófiai kérdések érdekelnek: tér, idő, okság, szám stb... mindez, ami számomra nagyon kedvessé vált. Határozottan lemondtam bármiféle érzelmi filo67