Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1. szám - Sarusi Mihály: Milyen is volt Körmendi Lajos világa
Milyen is volt Körmendi Lajos világa RIDEG ISTVÁN KÖRMENDI-RAJZÁRÓL Rideg István Körmendi Lajos világa címmel ír elemzést a Nagykunság eddigi legnagyobb írójáról, Körmendi Lajosról (Karcag, 1946-Karcag, 2005), ennek az első kötete látott a minap napvilágot a nagyobbik Kunság székvárosában, Kun-Karcagon. Körmendi Lajos életéről, műveiről szól e mű, s arról a korról, amely neki adatott. Egy egész nemzedék látja viszont sorsa alakulását - döbben rá, aki kézbe veheti e ragyogó könyvet. Hogyne, aki Körmendi nemzedékének tagja. íróként, magyarként, értelmiségiként avagy kétkeziként, hazáját szerető, a nemzeti hagyományokra alapozó fölemelkedés híveként... Vajh mennyien lehetünk? Nemzedéken belül. Körmendit kiszorították a magyar irodalmi életből. Kiszorítani igyekeztek. Az 1970-es évek végétől egyik hangadó szerzője az akkor egyedül ellenzéki - 1984-ben betiltott (pontosabban: szétzavart) Mozgó Világnak. Szerzője a nemzedék legjobb elbeszélőinek műveiből válogató Isten tenyerén ülünk című kötetnek. Hogy a betiltott írói szószék (és lekötött kezű szerkesztőinek, befogott szájú szerzőinek) sorsát járja ő is: 1980-ban a szolnoki laptól űzik világgá, majd a hőn óhajtott, Karcag egy szem közismert nyílt ellenzékijeként megélt változás első (1994-es) bukásával újfönt lapátra tegyék. Akkor jött elő a betegsége, amely később - kiteljesedve - a végzete lett. Hogy megmutathatta ’oroszlánykörmeit’ (Barbaricum, Művész Pista huszonegye, Nyers hús...), leleplezte magát. Mi több, a változás hajnalán nem a nemzeti demokratáknál (az MDF-nél) kötött ki? Nem a nemzetközi demokratának nevezett janicsár értelmiség (SzDSz-csapatának) szervezőjeként lépett a szolnok- jászkun-karcagi hadszíntérre, nem. Hogy ezzel kiírja magát a... Nemzeti; demokrata; keresztény; polgári; mi több, szovjet- és komcsiellenes. Sőt. Mindenféle önkény - a ’banki’ önkény (persze, mert ELMENTEK A TANKOK, BEJÖTTEK A BANKOK) - ellen van. Mi más lenne, ha nem globalizmus-ellenes, akinek mindene a szülővárosa, szülőhelye és a járásnyi-kerületnyi környék népe, a nagykun hagyomány, a kun öntudat (Rossz lóra tetszett tenni! - kapta meg nem egyszer), a keleti származás nyílt vállalása (akkor, amikor a ’dohány’ állítólag - onnét jön, onnét, nyugatról). Modernista, avantgárd íróként-költőként sem árulja el az el- árulandókat: marad népinek, nemzetinek újítóként is. Fuj, Mucsa. Ki is szorították! A minapi ’futtatott’ - azaz szószékhez juttatott - szerzőnk hirtelen kívül találta magát... a taccsvonalon. A következőkben egy-kétszáz példányos magán(y)kiadású füzetekkel igyekezett tartani, amit tartania kellett. A front nevezetű arcvonalat. Persze ahhoz arc kellett. (S nem arctalanság.) (Arcátlanság különösen nem.) SARUSI MIHÁLY 186
