Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Sarusi Mihály: Ha Ördögh mondja
1994- április io. Az utolsó levél Szilvesztertől minekünk címezvén. „Kedves Miska, remélem, vitánk nem hagyott benned rossz emlékeket - számomra természetes néha a nézet- és véleménykülönbség, akkor is, ha ez a különbség nem csupán eltérést, de kiengesztelhetetlen ellentétet jelent is. Most is azt érzem: múltkori írásod nem csupán vázlatos, de akként elnagyolt is volt, fölszínre csaptak belőle a mélyben lévő indulatok, s ahelyett, hogy azokat higgadtan elemezted és helyükre tetted volna, kizuhogtattad magadból helyenként stiláris szélsőségességgel, s megalapozatlan általánosítással. De most nem azért írok, hogy a vitát folytassuk (válaszleveledet megkaptam), hanem azért, hogy ismét kéziratot kérjek, bízva, hogy kölcsönös megelégedésre. Leendő számunk (újfent ’tematikus’ szerkesztésben) egy mostanában gyakorta meg- és fölidézett esztendőt járna körül: születésed éve is, tehát számodra ’kettős történelem’. Magam úgy vélem: talán a legtanulságosabb és egyben leginkább ta- núságos esztendő volt az az év, okozat és ok, amelyre 50 év okozat következett. Az az 50 év, ami eddigi életidőd. Tetszik, nem tetszik: ebből és éppen ebből az 50 esztendőből vagy, ez az 50 év formált és deformált, függve és függetlenül attól, ami gé- nesen és társadalmilag-történelmileg előtte volt (mert hisz igaza van József Attilának, abból, vagyunk, ami előttünk volt). Szokás sokfelé az 50 évet elévülési időnek tekinteni (a Kennedy-dossziét is 50 évre zárolták), azonban lehetetlen megélt 50 esztendődet elévültnek tartani, sőt: kissé ilyenkor jelentkezik a népi bölcselet szerint is a számvetés és számadás időszaka, mert ’60 felé, hazafelé’. Hogy mi minden volt ebben az 50 évben, kötetekre való, miként gyanítom: születésed napja, csecsemő-hónapjaid is emlékezetesek lehetnek. Örülnék, ha írnál erről hiteles ’be- szélyt’, s ha május végéig elküldenéd a kéziratot. Változatlan barátsággal Ördögh Szilveszter Budapesten, 1994. április 10-én” Mire föl a SZÜLETTEM 1944-BEN c. (szökőhétnyi) képeslap-soromat ajánlottam Szilveszternek, s a kissé harapós felszabadulási képeslapjaim az említett számban napvilágot is láttak. Ő adott ötletet, hogy ezt is megírjam? A Szökőéletbe... Vagy csak fölgyorsította a megírását... Akár így, akár sehogy. Párvív(ód)ásunk végigkísérte... közös életünk. Azt a szusszanásnyi időt, amit e földtekén kettőnknek együtt élni (egymással kapcsolatban állni) adatott. A magyar írás féltekéjén; két ezred fordulóján. Mi minden nem fordult! Még hogy egyik ezred a másikba... Év; esztendők; tizedek. (2000...) Természetesen ennél többször váltottunk szót, s tán levelet is. Pl. eléggé megmaradt bennem: nagyon nem tetszett neki, amikor egy írásomban - amit a Tekintetnél (?) kéziratként megkapott - a ’szocializmus’-t a nemzeti szocializmussal és a nemzetközi szocializmussal végleg és tökéletesen lejáratottnak tekintettem (a SZÖKŐÉ- LET-ből való, a lapnak fölajánlott egyik kis fejezetben). Mellbe vágta. Rövidesen megszakadt köztünk a kapcsolat. 193
