Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 4. szám - Sarusi Mihály: Ha Ördögh mondja

írásaimat is csak többszöri nekirugaszkodásra veszi az olvasó... Azaz a hiba bennünk lehet?... A megközelítésben, a szemléletben, a történet-alakításban, nyelvforgatásban?... „Hogy miként haladsz tovább, nem tudom; gyanítom, hogy a Werther és a Plebánus általánosítható érvényével és tematikájával - de a kötetbeli írások ökonómiájával és mélységével... Persze, ez e Te dolgod.” A Werthert és a Plebánust kivettem a kötetből, nem csabai beszélyek (csak a magaméi: első - népi előőrs, népi ragasztó-vágó-illesztő-daraboló - beszélyalakító korszakom termékei), más kötetbe illenének... Illenek is, ha egyszer végre... ez is megjelenik! (Mondjuk - rójuk ide - e levél után jó három évtizeddel, Kr. u. 2012-ben.) „Az bizonyos, hajlamod és talentumod van az invenciózus beleélésre s fölidézésre - ez kiderült számomra A kutyakántornál is! ennek megfelelően könnyedén alkalmazkodsz különféle stílusokhoz akár archaizálni ’kell’, akár ’népizálni’. Az irónia, úgy tetszik, alapvető s lényeges tulajdonságod, ezt én fontosnak érzem - de azt is, hogy (meglehet, illetéktelenül és elhamarkodottan) megemlítsem: vigyázz, nehogy csak humorrá legyen az iróniád - mondtam, itt-ott maradt a kéziratban is ilyen kabarégeg, de kivált volt a Wert- herben meg a Plebánusban -, inkább élezd, keserűsítsd ezt az iróniát Swift-i, Rabe- lais-i, Gogol-i hasonlatossággal. Attól ne félj, hogy imitálni fogod őket; ha a mélységüket és a szigorú - igenis: szigorú! - gondolatrendszerüket példa gyanánt átveszed, a magad poklaihoz juthatsz el. De nem azért írok, hogy tanáccsal lássalak el, arra nincs szükséged, meg különben is.

Csupán ’visszaigazolni’ akartam a kéziratot, s újfent leírni: úgy érzem, igen kitűnő könyv lesz belőle kinyomtatva!

Hát ennyit. Megbecsüléssel: Ördögh Szilveszter.”

Régiesíteni ma is régiesítek - nagy néha, ha úgy hozza a sora -, s a népi hangütés (hangszerelés) is tartósíttatott, nemkülönben a csipkelődő, vagy épp maró gúnytól átitatott modor... Hogyne, a magunké.

A Vigadóban egyeztetve megpöndítem, hogy a Mozgó közöl párat a csabai elbeszéléseimből. Mire Ördögh válasza: az jó, mert Alexa garancia.

Mármint hogy biztosíték.

Alexának (már akkor) ekkora tekintélye volt.

Lassan esett le az érme: nem mindegy, kit indít el az ember a pályán. Az első könyv szerkesztőjének a felelőssége is, ami azután történik velünk.

1982. február 9.

Túl A CSABAI SZAJNÁN, első (s úgy alakult, egyetlen) könyvünkön. „Kedves Miska, nézd el, hogy sokára válaszolok. (Nem a neked adandó válasz kényelmetlensége volt az oka késlekedésemnek.)

Úgy néz ki, hogy ’kimozdulási’ iszonyom van-lett, ennek sokféle magyarázata, oka és ürügye van: a múlt év végére túlzottan is fölhalmozódott - és ’önkíméletlenül’ elvégzett munkák, a régóta vágyott s végre kínkeservesen ’beindult’ sai át dolgaim rám települt nyűge-terhe, s más egyebek is, szigorúan magántermészetűek, pszichés árnyékokkal. Magyarán: bár messze van még május, most, februárban értelmem és lelkem egyet diktál őszintén - ha megérthető és elfogadható, megköszönve a fölkérést, elállnék a teljesítésétől. Hangsúlyozom: ez nem Neked vagy a könyvednek szól (annál én sokkal jobban szeretem a könyvet s általa Téged is!), ez a ’lelki helyzet’ most belőlem következik, s a belőlem is következő körülményekből,

183