Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 4. szám - Mohácsi János: Egy sok-műfajú alkotó

meg az ő szívében... És elméne minden népekhez... és szólott vala az Igaz Haragról a harcosok ellen és a jámborság hiábavalóságáról.”

A novícius c. párbeszéd formájú versében28 az álszentnek beállított perjelt látjuk, aki az érzékek csábításán keresztül mutatja be a bűn képződésének folyamatát. Az érzékek meg nem tagadása révén a gonosz térnyerését vizionáltatja. De érv nem hangzik el. Határ ezzel bizonyítja, hogy a keresztény sztereotípiák hajtogatásának meggyőző ereje nulla. Sokszor emlegeti a kereszténységgel szemben vádként, hogy számtalan korábbi kultuszból lopkodta össze rítusait. Ilyen például a primitívekre jellemző „isten-evés” a miséken. De ugyancsak a kereszténység eklektikusságát hangsúlyozza az általa plotinoszi eredetűnek mondott szentháromság tan is, és kiváltja kritikáját. Bölcseleti tartalma a kereszténységnek? Az nem nagyon van. A hi- tehagyott c. versben29 mindezt a következőképp önti formába: „Meghiggyelek-é? Már nem tehetem. ... falusi ez a nép,... eszi-issza (kipeseli-kiszarja) istenét s míg háromnak látja az egyet, mindből emez egyre ha futja, az is mi sovány történet: abból hajtogatja a maga kiskevesét falu nótájára”.

Politikai filozófiáját az Intra muros c. opusában összegzi. Élettapasztalata alapján a POLT1KÁRÓL kialakított véleménye igen negatív: „mindaz, amit a politikai jelenség önmagáról mond, szemenszedett hazugság;”30 - mondja. Kritikájának egyik célpontja az állam, amely „emészthetetlen mennyiségben árasztja magából a magára nézve kedvező információt, ügyesen csoportosítva tényeit, halkítva-fel- erősítve jelentéseit, hangszerelve statisztikáit;”311946-ban született Az államról c. verse32. Ekkor épp, hogy elhagyta a Horthy-rendszer börtönét és a 11. világháborút követő zavaros időszak borzolta kedélyét. Jól érzékelte a készülő tendenciákat és kiábrándultságának ad hangot: „Vannak elvetemült rendszerek és vannak jóságosak: hittem a rendszerekben. Ma látom, az üres kategóriákat zabálja az élet.” - mondja. Kritikájának másik célpontja az apparátus, ami az államot szervezi, az ún. elit. Ez a réteg az, amelyik a leginkább akarja a hatalmat, és semmitől sem riad visz- sza ennek megszerzése érdekében.33 Erre reflektálva mondja a versben: „Tűz és víz, a hóhéri süvölvények / megkapaszkodnak és olyanná válik a fenséges intézmény, mint a vese / és a vesekő egészségtelen „szimbiózisa”. Ó - ne világítsatok ilyen / erősen rájuk, látjuk milyen sötétek!... ezek bosszúállók... a legveszedelmesebb gonosztevőnek tartom... Lehet a rendszer eszményi, minden nép olyan emberekkel tölti meg, amilyeneket megérdemel”. Az országban tapasztalt változások szorongást generálnak benne. Az ugyancsak 46-ban keletkezett Az áldozat c. verse34 a fent leírt rendszer és működtetői által benne keltett szorongásoknak ad hangot: „Toronytetőn lakom, egy megláncolt / kutya, ólam nincs... A fejszés embert várom, aki majd tarkóm lékeli védtelen fejdombomon ... hóhéri / szakértelemmel; megvesztegette az őrangyalt, itt lopakodik.”

A Hajszálhíd c. kötet megverselt témái között még szerves helyet foglal el a Közép-Kelet-Európában megélt politika, hisz a kötet verseinek többsége a Magyar- országon elszenvedett tapasztalatokra támaszkodik. Ez az emigrációban lassan megváltozik. Ennek helyét későbbi köteteiben a nyugati civilizáció „politikailag korrekt” demokráciájának kultúrkritikája veszi át.

És, hogy mi a konzekvenciája a világban tapasztaltaknak a költő Határ számára? Azt az Önzés c. verse35 hozza tudomásunkra: „Ez az a vers, amelyben a költő kifejti, hogy ő, noha nem született / gonosz, művészete védelmében gonosszá kell legyen.

176