Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Mohácsi János: Egy sok-műfajú alkotó
MOHÁCSI JÁNOS Egy sok-műfajú alkotó A KÖLTÉSZET HELYE HATÁR GYŐZŐ ÉLETMŰVÉBEN1 Az irodalomtörténészek gyakran jegyzik meg írásaikban, hogy Határ nagy terjedelmű és sokrétegű életművet hagyott hátra. Ennél mélyebbre nem hatolnak Határ életművében. A publikációkban - sokszor még a jelesebbek is - megelégszenek a lexikonokban fellelhető, irodalmi berkekben közismert (sokszor téves) információkkal. Igazából nincs ezen csodálkoznivaló. Határ Győző életműve nemcsak hatalmas, hanem igen bonyolult is, nehezen áttekinthető, nehezen befogadható. Alig néhány irodalmár volt hajlandó megjárni Határ életművében rejlő mélységeket.2 Határ összetett, hiperaktív személyiség volt. A pályája elején képek festéséből tartotta fenn magát, a műegyetem építész karán tanult és mellette zenei pályára készült, zeneakadémiára járt, komponált. De emellett verseket és regényeket írt, és... minden megmaradó szabadidejében filozófiát olvasott. Nem kisebb célt tűzött maga elé minthogy „szakot” akart csinálni magából. Bátran kijelenthetjük, hogy ez sikerült is neki. Ma visszatekintve életművére meghökkenve látjuk, hogy nem csak verses, kis- és nagyepikai köteteinek száma-terjedelme hatalmas, de hátrahagyott drámai életműve is számottevő terjedelmű. Műfordítóként is sokat dolgozott. Jelentőségét mutatja, hogy ő fordította le először és napjainkig utoljára többek között Sterne: Tristram Shandy c. művét. És... még nem említettük könyv- és színházkritikai műveit, aminek száma több ezerre rúg, de amiből csak egy töredék hozzáférhető. Az, hogy építész lévén építészettel is foglalkozott, már meg sem lephet senkit. Utoljára hagytam életművének azt a szegmensét, ami Határ szerint a legközelebb állt szívéhez. Ez pedig a filozófia. Soha „semmi egyéb nem érdekelt, mint a bölcselet; ezért kezdtem filozófián, filozófusokon”3 - mondta egy interjúban. Magát leginkább világmagyarázónak, filozófusnak tartotta. Határ nemcsak fiatalkorában interpretálta a filozófusokat, de egész életében. Szinte nem volt filozófiai áramlat, amit ne tanulmányozott volna. Mindegyikről az agnosztikus alapállásából nyilatkozott. A filozófiát tartotta életében a legfontosabbnak. Szomorúan adott elégedetlenségének hangot, hogy Magyarországon irodalmi körökben nem tulajdonítanak elegendő fontosságot a filozófia tanulmányozásának. De egyébként is, „Nyelvünk mindmáig nem „kész” a modern filozófiai fogalmak befogadására.”4 - mondja. A magyar irodalmi tudat bölcseletellenességéről beszélt, amiben nem volt teljesen igaza. A 90-es évek előtt majd egy fél évszázadon keresztül alig voltak hozzáférhetőek a filozófia forrásanyagai, és ha igen, akkor is csak egy bizonyos szempontból engedélyezték interpretációját. A filozófia ellenőrzött, irányított filozófia volt. De jól ismerjük azt is, hogyan jutott hozzá egyes kényes fordítani való eredeti nyelven írt példányához, még akkor is, ha arra engedélye (!) volt. Vagy ki ne hallott volna Hamvas Béla vesszőfutásáról, ha egy rendszernek nem tetsző kötethez akart hozzáférni. Árgus szemek vigyázták, válogatták az irodalomban megjelentethető műveket, és nem kellett sok ahhoz, hogy egy művet elutasítsanak. De ezt Határ maga is a saját bőrén tapasztalhatta. Nagy akadály volt még a 11. világháború után 171
