Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Kalász István: Szegényház
A férfi ekkor megértette, lgot mindent tud. És mindig mindent tudni fog, még azt is, amit a férfi nem..., ezt is megértette. Felállt, a két buldog fél lépést tett előre, ó, mondta férfi, micsoda kellemes meglepetés, holnap szerettem volna bemenni Önhöz. Hoztam egy üveg bort a hazámból, lgot mosolygott. De csak a szája, a szeme komor maradt. És a hölgy, kérdezte lgot, új munkatárs? Vagy tévedek? A férfi a nőre nézett, Ina ült az asztalnál, nézte a tányért, lgot felnevetett, biccentett, sok sikert kívánt a cégnek, majd továbbment és leült a kísérőivel egy másik asztalhoz. A bort nem említette. Ez mit jelent, nem akarja a bort, kérdezte a férfi, itt nem szokás ilyesmit adni? Egy üveg bort ajándékba? Kevés? Sértő? Pedig jó bor. Ina nem válaszolt, ült, nézte a férfit, majd azt mondta, fáj a feje, menjenek, please. A férfi fizetett, a számla magas volt, elindultak a sötét tengerparton a város felé. Némán. A férfi fogta a nő kezét, és azt mondta, mostantól minden jó lesz, Ina, bízz bennem, lesz állás, pénz, igen, minden elrendeződik. Beértek a városba, a kivilágított főtéren ott állt az új szálloda, a parkolóban autók, motorkerékpárok, fiatalok, a férfi azt mondta, szeretne Inával maradni. Kettesben még egy pohár bort meginni, jó? Ina bólintott, a térről bekanyarodtak egy keskeny mellékutcába, aztán egy másodikba, egy harmadikba, végül megálltak egy öreg épület előtt, ami raktárra emlékeztette a férfit. Ina kinyitott egy vaskaput, sötét udvarba értek, kutya ugatott rájuk valahonnan, bementek egy folyosóra, ajtó következett, sötét, neszezés, végül Ina felkapcsolta a villanyt, a férfi egy szoba közepén állt, tudom, ez olyan szegényházas, mondta a nő, a férfi hallgatott. Kövön álltak, a sarokban ágy, szekrény, az ablakon nem volt függöny. Itt lakom, mondta Ina, egyedül, alone. A szüleim két éve meghaltak. A férfi nézte a lányt, a keskeny heverőt, a foltos pokrócot, a fekete-fehér fényképet a falon, esküvői kép volt, a szülők lehettek, a meztelen villanykörtét a mennyezeten. Nézte a lány mellét, látta, libabőrös lett a karja. Ina megkérdezte, kér-e teát? Csak az van. A férfi nem válaszolt, nézte tovább a lányt, érezte, ahogyan Ina lélegzett, rövid kis levegővétellel, érezte, ahogyan várta, hogy a férfi mondjon valamit. Lassan odalépett hozzá, megölelte. Ina megkérdezte, marad-e? A férfi megint nem válaszolt, tartotta a lányt, beszívta az illatát, Ina azt mondta, lehet, hogy éjjel eljönnek érte, elviszik hozzá, ha olyan a kedve, igen, előfordul, hogy kocsit küld, de az is lehet, hogy a férfi miatt, a nagy cég miatt mostantól békén hagyja, meg van másik nője is, tanárnő, jár oda, de nem tudni, ezt Ina csak hallotta. Szóval, azt akarja tudni, hogy a férfi marad-e éjszakára? Azt akarja tudni, mi lesz. Mi lesz? Mi lesz? A férfi ölelte a lányt, nézte a mennyezetről lelógó körtét, a lány szíve az övé előtt dobogott, és halkan azt mondta: 1 am thirsty. 139
