Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 4. szám - Kalász István: Szegényház

majd kezdetnek meghívnak valami énekest a fővárosból, valami dagadt slágeres nőt, a munkások örülnek, tapsolnak, a városi kultúrház igazgatója rázza a kezét, a helyi újságban fotó jön, rövid cikk, hogy remek cég ez, Ina pedig ül az irodában, este lejönnek a tengerhez; így dolgoznak, élnek, minden elegáns lesz.

A pincér hozta az ételt, nagy tányérokon apró hús, sárgás szósz, valami furcsa gyümölcs, vagy zöldség, a férfi nem ismerte, az íze kesernyés volt, micsoda izgalmas íz, mondta a férfi, mennyi érdekes dolog vár itt rám, Ina mosolygott, a tenger belebukott a sötétbe, a levegőben sárga rovarok repkedtek, a terasz mindkét oldalán csapdák lógtak a magasban, a rovarok beleestek, kapirgáltak, ők némán ettek, minden jó lesz, gondolta a férfi, és figyelte, ahogyan a pincérek siklottak az asztalok között. Nem is olyan világvége ez itt, minden jó lesz, és nézte a nőt. A kezét, ahogyan fogta a kést. Vágta a fehér húst.

Ekkor jött meg Igot. Pontosabban ekkor lépett fel a teraszra az az ember, akit a férfi ismert. Amikor tavasszal először járt a városban, elment a rendészeti hivatalba, a cég megkívánta, hogy a helyi politikusokkal jó legyen a viszony, a hivatalnokokkal főleg, a férfi ment, lgot fogadta, a férfi elmondta, a bánya miatt jött ide a vállalat, a hegyben van alapanyag, és igen azért is, mert olcsó a munkaerő, a nagy cégek figyelnek a pénzre, ilyen a világ, lgot nevetett, konyakkal kínálta, rend lesz a cégnél, mondta, az itteni emberek békések, a tenger, a hegyek nem szítják a lázadást, meg mi is figyelünk, és megint töltött a konyakból. Ő pedig mosolygott, és arra gondolt, ez az Igot fiatal, de kemény férfi, rendet tart ebben a kisvárosban.

lgot nem volt egyedül, ketten álltak mögötte. Két buldog, jutott a férfi eszébe, lgot lassan odajött az asztalukhoz, megállt, a férfire nézett, jó estét, mondta mosolyogva, hallom, nem haladnak az építkezéssel, a bánya megnyitása késik. Vagy tévedek?

138