Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 4. szám - Borbély László: Pokolkörök

- Legközelebb rájuk szólok. De most, tényleg nem tudtam, hogy nem lehet. Tényleg.- Na, akkor, szólok. Tiltott helyen nincs rágyújtás. Többek között az étkező az egy tiltott hely. A másik meg, hogy amit szívtak, az úgy volt vaníliás, ahogy maga férfi én pedig nő vagyok. Mindent összevetve, hagyjuk az ilyen dolgokat. Szóval nem szeretném, hogy maga éppen ott ácsorogjon, ahol az idióta Vanek, a füves cigijét szívja.- Milyen füves cigaretta? Nem volt az.- Hadd mondjam végig! Ha maga ilyenkor ott áll, az nem jó, mert amikor fröcs- csen a szar, akkor fröccsen másra is. Ezért tartsák be azt, hogy maguk a könyvtárban tiszták és rendesen dolgoznak. Ez bizalmi munkakör. Nem akarok ebből cirkuszt. Szerintem ne kínálja fel tálcán a fejét, mert úgyis mindenki arra vár, hogy bármivel megbukjon. Még azt találják mondani, a fogvatartottak meg a felügyelet, ők előre szóltak, hogy maga nem való ide. Tehát ezt most ne játsszuk el, jó?- De hát azt nem gondolja komolyan a százados nő, hogy füves cigit szívtak?- Az, hogy én mit gondolok, egészen más kérdés.- Pedig képtelenség. Kaptam én is egy szálat.- Na, azt adná a jó Isten!- Akár ide is hozhatom. Megmutathatom.- Nekem ne mutogassa, és ha jót akar, maga se gyújtson rá! Maga gyúrós, nem?-De.- És a gyúrósok cigiznek? Nem hinném.- Igenis.- Na, jól van. Most az egyszer még szemet hunyok. De legközelebb tényleg jobban figyeljen.- Rájuk fogok szólni.- Ilyesmibe nem megy bele! Mert ugye tudjuk, hogy egyik fogvatartott nem helyezkedik a másik fölé. Ha legközelebb ilyesmit lát, spricceljen onnét, mintha ott se lett volna, mert ha csak a környéken látom, maga is megkapja a fegyelmi lapját. Rendben?- Köszönöm.- Az a legjobb, ha legközelebb küld lentről egy „sms”-t, hogy menjek oda. Megoldható?- Meg.

... Csokonai újra hallja azt is, ahogyan a százados nő becsapja maga mögött a zárka ajtaját, és önelégülten végigkopog magas sarkú cipőjében a kőfolyosón; aztán megint beletapad a jelen időbe, elhagyott érzései hűtlenné vált árnyakként szívódnak fel a hervadó kapuk alatt.

Érzi, hogy inge a bőréhez tapad, kiszórt benyomásai megkörnyékezik, gyakorlott ujjaikkal fejtik le róla ruháját, míg pucérrá nem válik, egészen hozzásimulnak, külön a melléhez, a hátához, az öléhez, a combjához, még a lábujjait is cirógatják, szorosan ölelik, szinte beleroppan.

A Mester utcát elsietve keresztezi a Haller utca, a sarkon beékelődik a Haller park, az alázattól karcsú tornyú Szent Vince-templommal, majd ellaposodott terhétől agyonnyomott szocreál művelődési ház következik.

130