Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Borbély László: Pokolkörök
Mikor Berkesit biztonságba tudta, lefeküdt a földre és megpróbált visszaemlékezni arra, hogyan történhetett meg mindez. De e helyett, örömteli képek úsztak elé Mariról meg a Balatonnál töltött nyarakról, és biztos volt benne, hogy az asszony szülni fog még egy gyereket. Elkezdte magában sorolni a neveket, amelyek közül kiválaszthatnának egyet. Egy pillanatra még átfutott rajta a bizonyosság, hogy életben van, aztán a párás, nyomott kimerültség magáévá tette. Elájult. A szemközti megállóban két cigányasszony tolakszik a járdán batyuval a vállukon. Izzadságszaguk, kikezdi az emberek türelmét, megnyomja orrukat, ránehezedik a gyomrukra, a hányinger alá tartja kimerült ingerküszöbüket, jelenlétük elől senki sem térhet ki, széles csípőjük köré vont tarka szoknyáik érintése legyalulja az érzékszerveket. Szünet nélkül, egymás szavába vágva ordítanak, néha cigányul is.- Hat évet kapott, egyetlen pofonért.- Mert a te fiad..., azért...- Azért..., hát..., mert cigány...- Különben elkenik, nekem legyen igazam...- Az van..., a kis Rafaelt is visszabuktatták ám, pedig ott sem volt...- Hol?- Mit tudom én már... De nem ott, ahol szúrtak, a diszkóban...- És a tanúk?- Mindegy, hogy van vagy nincsen, a bíróság úgysem hisz nekik, ha minket vádolnak be.- Üldözik nálunk a cigányokat.- Kéne emigrálni menedékjogért.- Ahhoz mi kell?- Semmi, csak menni sokáig, messzire, minél messzebbre innen. Egy bizonytalan testtartású, lódenkabátos, halszemű férfi türelmetlenül dohányzik, közben gesztikulál a kezével, nyugtalan, feszült képeket rajzol maga elé. Csokonai emlékei meglódulnak az időben, egyre erősödő ütéseik visszakénysze- rítik a zárkába: szelíden nehezedik a szürke pokróccal letakart ágyra, kihegyezett fények törnek rá, nyikorgó vasajtó zaja keveredik a melírozott hajú századosnő pergődob hangjával... ... feláll a priccsről, tekintetében a kiszolgáltatottság még harciasabbá teszi a százados nőt.- Egy bazi nagy fekete pontot beírtam magának ám, Csokonai! Mi volt az a lenti cigarettázás az étkezdénél, maga meg ott állt, azt két centiről nézte?- Nem úgy volt az.- Hát hogyan? Na! Mi? Én meg amonnan lássam meg érezzem is. Nehéz ám az szegényeknek.- Na! Döntse már el, hogy melyiküknek nehezebb, meg ki a szegényebb! Nem leszünk jóban!- Én nem tudtam, hogy nem lehet ott lenni.- Nézze már meg, hogy nincs-e toll a hátamon!- Dohányzik ott mindenki. Még felügyelőt is láttam a múltkor.- Engem még nem látott ott dohányozni. 129
