Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Czakó Gábor: A Semmi Völgye a Rubikonon túlról
Hátránya, hogy a szótár megjelenése óta gyökkutatás nem folyt. Hívei közül pl. Szentkatolnai Bálint Gábor emigrációba kényszerült11, a kevésbé harcias Ballagi Mór pedig elkerülte ezt az életveszélyes szakterületet. A TESz. a magyar nyelvet a finnugorok leszármazottjának tekinti. Miután ezt az elképzelést kialakulása idején sem támasztották alá erős bizonyítékok, hívei, különösen vezérük, Hunfalvy Pál, hatalomtudományi alapra helyezkedtek. Az idők során a tudományos fejlődés teljesen kihúzta a szőnyeget elképzelésük alól, de ennek nyoma sincs a korszakosnak szánt műben, miáltal az már elkészülése idején is meghaladott volt. A hatalomtudományi nyomáson kívül ma már semmi sem tartja. Igen jellemző a TESz.-re a belhasonlítás elhanyagolása, aminek következtében az a tréfás helyzet állt elő, hogy a főáramú nyelvészek által a tudományból kitaszított és úton-útfélen csepült CzF. a TESz. első számú forrása. A finnugor>magyar leszármazást a TESz. őszintén kimondva nem tartalmazza, de szólevezetései egyértelműen a finnségi vagy ugor alakokból indulnak ki. Oly nyíltan, hogy az ún. kikövetkeztetett ’"ősszó az esetek többségében egyértelműen az említett nyelvek mai szavaira hajaz, sőt, sok esetben azonos velük! Nézzük a részleteket, az ördög búvóhelyét. Kezdjük egy alapszóval. TŰZ. A CzF. szerint a nagycsaládos to gyökből származik, amiből a tol, tova stb., és az állandó terjedés alapfogalmát őrzi. TESz. a vogulon kezdi: T teü.t, AK täßt majd több nyelvből idézve jut el a kikövetkeztetett ősszóhoz: *täßto. A meghatározatlan végmagánhangzó azért kell, mert a finnben a szavak mgh-ra végződnek. Ez a régi magyar szóban is kötelező - bár Pusztay János már évekkel ezelőtt igazolta12, hogy pl. ’fa’ szavunk sosem vala két- hangú. Nyirkos István is bizonyította, hogy ősi szavainknak nem mindegyike viselt tővéghangzót13. A szócikk levezeti, hogy mindebből hogyan jött ki a magyar ’tűz’. Hogy fordítva is történhetett? Netán kölcsönös egymásra hatásban alakult volna ki? Ilyesmi föl sem merül. VESSZŐ. CzF. „...oly cserje- és fasarjat jelent, mely különösen hajlékony, s melyet főleg kötésre, fonásra, fűzésre szoktak használni. Gyökre nézve egy eredetű a vejész, vejsze, vejige v. venyige szókkal. Hasonló fogalmi rokonság látszik a latin vico, vimen és vitis között. Egyébiránt rokon vele az arab ‘aszá (Stab, Stock, Prügel; das mänliche Glied). Továbbá Gyarmathi S. szerént a dalmát véz; Budenz ]. szerént a finn vesä (tőhajtás, sarj, bokor), észt vösa.” Vegyük észre, hogy a CzF. a nyelvrokonság, a „külha- sonlítás” kérdésében mennyire nyitott. A TESz. Budenz véleményét ma már elveti. Korszerű álláspontja szerint a ’vessző’ a vogul T. osá ’a vízfenéken felállított két karó, melyek egyikéhez a háló vége, a másikra a varsakarika van kötve’ elnevezése. További egyezések: „AK. ßäsa ’rúd, amivel a csónakot füves helyeken előre lökik’, (...) cseremisz K. ßaze ’vessző’, - idetartozása gyér adatoltsága miatt bizonytalan.” 112
