Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Czakó Gábor: A Semmi Völgye a Rubikonon túlról
C Z A K Ó GÁBOR A Semmi Völgye a Rubikonon túlról Ha volt közös finnugor ősnép, embertani, genetikai, kulturális egységben, akkor közös ősszavaknak is kellett lenniük. Akkor ezek akár ki is következtethetők megfelelő források birtokában és alkalmas szabályok ismeretében, miként azt az indoeurópai nyelvészek tették a XIX. században, amikor megállapították a görögtől a németig számos európai nyelv szanszkrit eredetét. Jó emlékezetünkben tartani, hogy a szanszkrit első, és rögtön igen bőséges írásemlékei Kr.e. 1400 tájékáról valók s ezután folyamatosak. A szanszkrit ma is élő nyelv. Közeli rokonának, az óperzsának az irodalmi emlékei Kr.e. VI. századiak. A mi legközelebbi nyelvrokonainknak, az ugoroknak lényegében nincsenek nyelvemlékei, csak itt-ott pár szó, képaláírás a középkor végéről. Mai beszédük és nyelvészeink kikövetkeztetett *ősszavai közt sok ezer év széles a Semmi Völgye. Ha viszont nem volt ősnép, mert ilyennek a létét genetika, embertan cáfolja, logika és régészet nem igazolja, akkor más-más hozományú emberek verődtek össze valahol - Kalevi Wiik1 szerint - pl. az ún. ukrajnai menedékben az utolsó jégkorszak idején. Itt az eltérő nyelveket beszélők kénytelenek voltak szót érteni. Átadták egymásnak különféle javaikat: szavakat, nyelvtani elemeket, kiejtést, hangsúlyt és így tovább. Ezek a nemzedékek során összecsiszolódtak, de sajátosak is maradtak. Az eltérések a jég elolvadása után megindult szétvándorlás következtében tovább növekedtek. Wiik szerint nagyjából így keletkeztek a finnugor nyelvek. Szerénytelenségem nem hisz az ukrajnai menedék létében, mivel elég a térképre pillantani. A mai Fekete-tenger elődje bizonyára szállított némi meleget északi partjára meg a Krím félszigetre, de adott-e ez elég védelmet az északról bizonyára gyakran lezúduló dermesztő légáramok ellen? A jelek szerint a Würm-jégkorszak embereit inkább a nagy hegységek: a Pireneusok, az Alpok, a Kárpátok vonulatai óvták. Ezeken túlra a jég soha nem hatolt. A föntebb vázolt szomszédsági hatások valószínűleg másutt érték a finnugor nyelvűvé lett népeket. A jégkorszaki viszontagságok elviselésének kutatására vannak nálam avatottab- bak is. Ezért nem merészkedem vissza a kb. 12.000 év előtti időkbe, csak harmadennyire, a Krisztus előtti második évszázad elejére, az andronovói kultúra-család korába, amikor ennek egyik tagja, a szintasta kultúra fémművesei, cserepesei, állat- tenyésztő íjfeszítői megjelentek a Dél-Urai vidékén. Róluk igen sok adat maradt fönn. E délről érkezett népnek régészeti nyomai megmaradtak a földben2, kulturális emlékei a nyelvekben, mondavilágban, zenében és az Ural környéki finnugor népek emlékezetében. Utóbbiak szabirnak nevezték őket. Bíborbanszületett Konstantin Bulcsu és Tarmacsu, azaz Tormás hercegektől tudta meg, hogy a magyarokat „régebben” éppenséggel szabiroknak „sabartoiasfaloi” hívták3, vagyis ugyanúgy, ahogy a hantik és a manysik nevezik őket dalaikban, meséikben. A magyar-szabir azonosságot - remélem - igazoltam A szabir titok c. könyvemben.4 110
