Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 4. szám - Dr. Kulin Sándor: Emlékeim a II. világháború idejéből

biztonságosan felrakni és rögzíteni. Akkor nem röhögtem rajta úgy, mint ahogy most visszagondolok rá. Az elmélet szép volt, de az élet mindig bonyolultabb. A csikót nem lehetett ma­gára hagyni, mert vagy leesés-veszélyes módon leküzdötte magát, vagy úgy belega­balyodott a kötélékébe, hogy megfullad. Tökéletesíteni kellett a megoldást: én is felmásztam és mellé kötöztettem magam, hogy vigyázzak rá. Rövid életű megoldás volt. Néhány óra után, midőn már mindketten nyakig szarosak voltunk, csődöt kel­lett jelentenem. Szerencsére találtunk egy osztrák parasztot, aki a lóért, a csikajáért és száz cigarettáért használható lovat adott. 4. Ma már nehezen érthető, hogy miért tartott a légvonalban kb. 6-700 km. út közel negyven napig? Nem tudom, feltette-e már valaki a kérdést, hogy a légvonalban talán ha kétszer akkora út a zsidóknak miért tartott negyven esztendeig az egyip­tomi kivonuláskor? Pedig ott még szembejövő forgalom is alig volt. Üzemanyag-hiány miatt is sokat vesztegeltünk. Ennek beszerzése elsősorban Balogh bácsi feladata volt. „Beszerzést” mondtam, mert természetesen nem ben­zinkútnál történő vásárlásról volt szó. Balogh bácsi talpraesett kiskún emberke volt. Német szókészlete egyetlen szóból állott: „kaput”. Ezzel azonban és metakommu­nikációs kisegítéssel hosszas eszmecseréket folytatott németekkel, katonákkal, és tájékoztatott bennünket a hadihelyzetről és a lehetséges útirányokról. Cigarettáért, kockacukorért, máskor egy darab szalonnáért beszerezte a német katonáktól a napi néhány literes benzinszükségletet. Nagyon nehéz feladat volt szüléink számára a nyolctagú család napi élelmezése. A kisgyerekek legfőbb tápláléka, a tej, szinte alig volt beszerezhető. Tüllzacskókban vittünk magunkkal szárított, aszalt sárgarépát, felszeletelt, aszalt hagymát vala­mennyi aszalt almát és szoros beosztással az út feléig kitartott az öt kilós faládában indulás előtt beszerzett Hitler-szalonna: más néven marmaládé. (Igen ennek ez volt a neve akkor is, ha a számítógép helyesírás szolgálata nem akarja elfogadni). Ha az időjárás engedte, csalánt szedtünk az út menti árokban, és két kő között levest főzött belőle édesanyánk. Nagyon ízletes, most is érdemes kipróbálni. Ez volt a mi man­nánk. A feldolgozott fél disznóból kolbászunk és szalonnánk volt, ezekkel pedig cse­rekereskedelmet folytattunk. A napi személyi tisztálkodás, pelenkamosás és szárítás jó idő esetén a Dunában, vagy patakokban olykor megoldható volt, de április lévén hóviharokat is megéltünk Salzburg környékén. Az ülve alvásban elgémberedett tagjainkat egy párszor jó illatú szénapajtában tudtuk kinyújtóztatni. Május elején Balogh bácsinak szenzációs híre volt: Hitler kaput! Ekkor léptük át Ausztria határát és éppen Hitler szülővárosánál, Braunaunál. Ez az Inn folyó part­ján fekszik, a másik oldalon, szinte egybeépülve vele: Simbach, már Alsó-Bajoror- szág. Innen még kb. 15 km-t vánszorogtunk és egy kis erdő szélén egy délután végképp elfogyott a benzinünk. Éjszakára matracokat tettünk a busz alá és egy páran ott próbáltunk aludni. Reggelre néhány centis hó fedte be a tájat. Itt a háborúnak nyomát sem láttuk, de még német katonát sem, hogy benzint csencseljünk. De dél körül motorzúgás, katonai járművek tűnnek fel: rajta már amerikaiak, részben né­106

Next

/
Thumbnails
Contents