Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Gál József: Születésnapi beszélgetés Lakatos József képzőművésszel
Lehetőséget kaptam a legjobb fa kiválasztására, megtaláltam a megfelelő szerszámokat és utána kezdtem el a relief-jellegű munkáimat készíteni, amelyek már itthon, Sárváron finomodtak, fejeződtek be. A népművészettől fokozatosan vezetett fölfedező utad a honfoglalásig, illetve a honfoglalás előtti időkig, az ősművészetig, ami magába foglalja a mondavilágot, a népvándorlás kori régészeti leletek tanulmányozását csakúgy, mint a rovásírást. A rovásírást rendszeresen alkalmazod alkotásaidon is. Az Uram irgalmazz című kör alakú alkotásodon csak a rovásírás betűit használod, máskor vele párhuzamosan a latin betűket is. Miért fontos neked ez az ősi írásmód? Mert pontosabban lehet ezzel az írással rögzíteni a magyar nyelv hangállományát. Alkalmazásával arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy a latinnak hazudott ábécé meghonosodása előtt is volt a magyarságnak írásbelisége. A közvélemény sajnos nem ismeri. A magyar rovásírás emlékeit, amelyeket fába véstek eltüzelték, de el is korhadtak. Szerencsére megmaradtak kőbe vésve, megmaradtak az ötvöstárgyakon. Legszebb példája a Maros mentén talált nagyszentmiklósi kincs, amelynek több motívumát is megformáltam egy-egy önálló alkotáson. Erről az 1779-ben megtalált páratlan szépségű alkotásról hosszú ideig nem beszéltek. Talán attól tartottak, hogy valamilyen pogány szöveg van benne. A rovásírás betűi jól véshetők, jól illeszkednek egymáshoz. Talán nem is akarták megismerni, arra gondolva, hogy valamilyen pogány szöveg van benne. Az iskolában ezt sem tanítják, jól véshetők, jól illeszkednek 86
