Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Gál József: Születésnapi beszélgetés Lakatos József képzőművésszel
Az elkötelezettség, a föl- és megismerés fontossága lappangva ugyan kamaszkorodtól már megvolt, csak az alkalomra várt, hogy kibújjon, kivirágozzon. Ezt igazolja egy Kodály Zoltánnak másodikos gimnazista korodban írt leveled. Azt kérted tőle, hogy javasoljon neked olyan népdalokat, népi szokásokat, amelyeket „Szüret” című tervezett filmeden fölhasználhatsz. Ezek szerint filmezel is? Vagy csak a terveid között szerepelt? A levélre a Mester válaszolt. Két dátumot jegyezzünk meg. A Te leveled kelte 1954. június 16. A válaszé 1954. június 29. Egy - sajnos csak akkor, ma már kevésbé! - etalonként tisztelt ember válaszol két héten belül egy kamaszgyerek levelére. Ma - igen gyakran - nem csak a hivatal nem méltat feleletre, de még a gyakran barátnak gondoltak sem válaszolnak megkeresésünkre. Idézzük ide a Mester válaszát: „Kedves Józsi! Nem szolgálhatok a kívánt dolgokkal, szüreti énekünk alig van, a népszokásokról csak az Ethnográphia évfolyamai adhatnak némi fölvilágosítást. Ügyes fiú elmegy egy-két jó szüretre, és a maga tapasztalata, megfigyelése alapján dolgozik. Sőt talán talál új ismeretlen éneket s azt ide küldi.” Hogy fogadtad a levelet? Természetesnek vetted, hogy Kodály egy 16 éves kamasznak válaszol? Persze tudjuk, hogy életművében a zenetanítás alapvető szerepet játszik. A levél természetesen nagy élmény volt, és utólag úgy látom, hogy Kodály Zoltán tanácsait megfogadtam, még akkor is, ha nem is szó szerint és nem is mindig tudatosan. A tervezett 8 mm-es filmből nem lett semmi, a filmfelvevő eltűnt a fotószakkörből és jött az érettségi, ami fontosabb lett. Halmágyi Miklós az 1985-ös sárvári kiállításod alkalmából a Vas Népében megjelent méltatásában a következő, szerintem fontos és találó megállapítást teszi. „Lakatos nem kevésre vállalkozik. Valami hasonlót kísérel meg a képzőművészetben, mint amit Bartók és Kodály kísérelt meg, sikerrel a zenében. ...úgy tetszik az ősmagyar hagyományokat ötvözted a ma művészetével, úgy hogy mindkét alkotóelem megújuljon általa. Csakhogy a zene formanyelve, legyen az mégoly ősmagyar elemekkel zsúfolt is, mégis általános, mindenki számára élvezhető és értékelhető. Azok a motívumok, amik viszont a képző- művészetben mai érvénnyel átemelhetők és alkalmazhatók, mint például Lakatosnál a rovásírás, az életfa, a sámándob, bálványok, mára teljesen elvesztették értelmezhetőségüket a mai magyar közönség számára - megkockáztatom - pont olyan érthetetlenek, mint mondjuk a polinéziai bennszülöttek fétisei.” Egyetértesz-e Halmágyi értékelésével, művészeted értelmezésével? Halmágyi Miklós jól látta meg, hogy van egy nagy régi kincsünk, amelyet a mai emberek kevéssé ismernek. Azon munkálkodunk, hogy ezt megismerje és megértse. Talán ki lehet mondani, hogy ma 2013-ban jobb a helyzet, mint 1985-ben. Nehéz lenne fölleltározni alkotásaid sorát, jó néhányuk biztosan maradandó alkotása lesz napjaink kultúrájának. Egy-egy témát többször is megfestettél, megrajzoltál. Légy 84
