Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Gál József: Születésnapi beszélgetés Lakatos József képzőművésszel
GÁL ] Ú Z 5 E F Születésnapi beszélgetés Lakatos József képzőművésszel Háromgenerációs művészcsalád. A kőműves apát amatőr festőként ismerték Sárváron, József fia az Egri Pedagógiai Főiskola földrajz-rajz szakán szerzett oklevelet, egyik fia festőművészként a Képzőművészeti, a másik az Iparművészeti Egyetemet végezte ötvösként. Lánya művelődésszervező, mindennapjaihoz azonban hozzátartozik a képzőművészeti tevékenység is. Lakatos József^, születésnapján életmű-kiállítással tisztelgett munkássága előtt szülővárosa. Munkásságában meghatározó a népi kultúra szerepe, az ősi kultúrák megismertetése és mentése elsősorban a képzőművészet nyelvén. De írásaiban, beszélgetéseiben is nyilvánvaló, hogy nem „vasárnapi” ismerője ezeknek a kultúráknak. Könyvespolcán több „méternyi” irodalom (régészet, népművészet, szépirodalom) és számos helyszíni „szemle” is segít eligazodni ebben a rég letűnt világban, amely rejtetten, hajszálerekként máig is talán tudattalanul munkál bennünk. „Nem tanítják ezt sem!” - beszélgetésünk egyik refrénként visszatérő mondata. Hitvallása: múltunk megismerése ember-voltunkat is nemesebbé tehetné. Volt mit továbbadnod, de Neked is volt honnan elvenni. A lakásunk apám festményeivel volt tele, amelyeket a 19-20-as, 30-as években festett. Számomra az ő képei jelentették a festészetet. Felismerhető tájak, gyümölcscsendéletek, faluvégek, udvarok - finom vászonra feszíthető vakkerettel - nagy gondossággal készített képek voltak ezek. Ma már nem tudjuk, ki volt a példaképe. Talán az 1919-es román invázió elől menekülő Olgyay Ferenc festőművész, aki egy ideig a cukorgyári kastélyban lakott. Az apám képei mellett igen nagy hatást gyakorolt rám általános iskolai rajztanárom Majthényi Károly, aki példaadóan szabadszellemű és lelkesítő órákat tartott. Az iskola - régebben polgári iskola volt - jól fölszerelt rajztermében a hangulatos órákon vidáman maszatoltuk az akvarellt. Egy órán többet is csináltunk. Hatott ránk Majthényi tanár úr, aki akkoriban akvarellezett. A rajzterem előtti folyosón a nebulók legjobb alkotásai voltak láthatók, köztük - ma is jól emlékszem - a sitkei származású Fóth Ernőé. A gimnáziumban akkoriban nem volt rajzóra, művészettörténet sem. De volt a kultúrházban irodalmi szakkör, amit Naszádos István tanár vezetett. Ma úgy érzem, hogy ezek a szakköri foglalkozások is jó szellemű, kicsit ellenzéki hangulatúak voltak. Mivel az irodalom is érdekelt, ezért gyakran jártam a könyvtárba, és a kölcsönzött könyvek illusztrációit másoltam, meg újakat is készítettem. A könyvtár mellett a művelődési házban rajzszakkör működött egy másik nagyszerű pedagógus, Szabó László festőművész irányításával. Részt vettem ezeken a foglalkozásokon és szinte 74
