Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 4. szám - Seinert Ágota: "Szép távolságoddal itt vagy"

Fáradt, görcsös, vén vagyok, egy-kettőre meghalok, nem sajnálom magamat, helyettem jobb is akad.

Mégis, hogyha bort iszom, nekifiatalodom, egy órára, két órára megjön lelkem ifjúsága, megjön térdem ifjúsága, fölfutok a hegy csúcsára.

Csak nőt ne lássak soha, se nappal, se éjszaka.

Ötven éven át kínoztak, ló-igába szerszámoztak, a szabadság mit tóm én mi, nem kívánok tovább élni, éjjel-nappal fülem ássa a nő folytonos szidása, hallom alva s éberen, akkor is, ha nincs jelen.

A sok szidás forgó malma lelkemet mint lúg kimarta.

Munkában majd hasraestem, éjjel-nappal pénzt kerestem s nem volt bérem semmi más, csak a szidás és szidás.

Hát ha tart még életem, csak nő nélkül élhetem.

Weöres Sándor egész életében korlátok nélkül élő szuverén személyiség volt, s mikor már súlyos beteg volt, és a saját teste jelentette a korlátokat, akkor érzékelte igazán, mit is ér a szabadság. S mint annyian, egyszerre vágyott a függetlenségre és a szerető gondoskodásra. A macskája véleményem szerint kicsit őt magát testesítette meg, otthonra, kényeztetésre lelt náluk, de ha kedve tartotta, bármikor elkóborolhatott, amit ő már, ha akart volna is, nem tudott megtenni. Amy maga is átérezte férje feloldhatatlan konfliktusát, sőt a saját felelősségét is:

Mit tettem jól és mit nem tettem, emberésszel követhetetlen.

Hogy a kardnak útjába álltam, s nem hagytam hogy árokszélen az Úristen fogja kézen.

Minderre a választ a maga módján, versben Weöres Sándor adta meg, amikor élete végén így vallott Árnyról és Árnynak, ugyancsak a hagyatékban fenn maradt Philemon és Baucis című versében:

50