Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Seinert Ágota: "Szép távolságoddal itt vagy"
lesz elmenekülni.« És Te ezek után még megkérdezed a sárkánytól, hogy vájjon nem lesz-e kénköves és fojtó és forró a vele-élés? [...] Az én életemben kevés az emberi vonás; az emberfölötti szféra felé fordulva élek. S ezért az én életem nem is élet, hanem olyasmi, mint egy templomi örökmécs lángja. És aki egy örökmécshez, nem pedig emberhez, beszegődik, ugyan mi vár rá? vagy az, hogy mint a Veszta-papnők, egy láng odaadó ápolójává válik; vagy az, hogy sosem ismeri föl ezt a nem-emberi helyzetet és boldogtalan lesz. Mellettem boldog csak egymódon lehetsz: ha rá tudod szánni Magadat arra, hogy mindent odaadj, hogy mindent elégess, Magadat elsősorban. A legteljesebb éberséggel tisztában kell lenned azzal, hogy én emberfölötti erők szolgálatában élek, mint egy szerzetes; és ha valaki mellém helyezkedik, ezt csak olyan elszántsággal teheti, mint aki kolostorba lép; különben menthetetlenül csalódni fog [...] Én tulajdonképpen »nem vagyok«, hiszen mindenemet és magamat az emberfölötti erőnek adtam, az ő szolgálatában ég el a szivem, az agyvelőm, minden lépésem. Már mindent odaadtam, tehát aki feleségül jön hozzám, nem kap belőlem semmit, csak azt, amit szolgálok; és ő is ennek a hatalomnak szolgálója lesz, vagy pedig csalódni fog és sosem ismeri fel a helyzetet. Gondolkozz ezen alaposan. Földi nő akarsz-e maradni; Károlyi Amy vagy pedig hozzám csatlakozol és papnővé válsz, és áthelyezed lényedet abba a transzcendens régióba, ahol az én lényem van. Az immanensből, lentiből a transzcendensbe, fentibe átlépni, ez a legnagyobb, amit ember elérhet, épp ezért az ára is a legnagyobb. Gondolkozz ezen. - Ami pedig apró-cseprő aggodalmaidat illeti, ezek csak abból fakadtak, hogy magát az alap-probémát nem ismerted fel: azt, hogy hozzám jönni azt jelenti, hogy az élet, az egyéniség, a profánság területéről át kell lépni a lét, az egyetemesség, a szakralitás területére (akár a kolostorba lépőknek). A legnagyobb áldozat ez és épp ezért a legnagyobb gyarapodás, én már meghoztam ezt az áldozatot és nem bántam meg. - Apró aggodalmaid, ha felismered ezt a fő-problémát, maguktól is eloszlanak, mégis, felelek rájuk. Nem vagyok farkas, sem garabonciás, sem erkölcstelen; mint mondtam, a túlvilág szolgálatában élek, spirituális-vallásos poéta vagyok. Velem pocsolyába kerülni nem fogsz. - Benső mértékem nekem is van, verseim nagy koncentrációból, benső fegyelemből fakadnak; külső fegyelmezettségem kevés. - Sokat lumpoltam, ittam, különösen egyetemista koromban, de nem vagyok iszákos. Gondatlan öltözködésem pusztán rendetlenségből fakadt, meg abból, hogy energiám nem az élet, hanem a vers területén használódik.” A levélre Amy szerelmes válasza az volt, hogy fenntartás nélkül vállalja ezt az életet választottjával. A házasságkötést az érzelmeken kívül siettette az is, hogy Sándor kapott egy egyéves ösztöndíjat Itáliába és oda nem akart egyedül elutazni. 1947. október 18-án kötött házasságot Károlyi Amy és Weöres Sándor a polgári ceremónia után az óbudai Újlaki templomban. A dátumot a Weöres Sándor és Károlyi Amy élete képekben című könyvben található fotó igazolja, amely a Hamvas Erzsébetnek küldött sürgönyről készült. Ezután az ifjú házasok néhány napon belül elutaztak Rómába. Kapcsolatukról az egyik legszebb magyar szerelmes versben így vall a költő: Canzone Feleségemnek Még nem tudom, hogy mennyi vagy nekem, 45
