Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Pelle János: A humorista

szobájába, lefektessen az ágyára. Fáradt, kimerült és kábult voltam. Az járt az eszemben, hogy szegény apám tért vissza a túlvilágról, rá támaszkodom, az ő erős karja fogja át a derekam...

De nem ő volt, ezt rövidesen megtapasztaltam. Tabi, nem törődve tiltakozásommal és könyörgésemmel, kihasználta az állapotom, és a magáévá tett. Ezt azután megismételte minden héten legalább háromszor, amíg nálunk lakott, egészen 1946. április végéig. A rendszeres szexuális életnek, melynek során a csábítóm nem volt hajlandó védekezni, meglett az eredménye: teherbe estem. Kedves Aczél elvtárs, gondolhatja, milyen szörnyű helyzetbe kerültem. Egyrészt teljesült az álmom, új életet hordtam a szívem alatt. Másrészt viszont gyermekem nem az imádott férjemtől fogant, hanem albérlőnktől, akinek szándékaival nem voltam tisztában, de ösztönösen éreztem, hogy a lelke legmélyéig gonosz, és életem megrontója lesz.

Arról, hogy gyermeket várok, a férjem is tudomást szerzett, nem titkolhattam el előle. Emelkedett gondolkodására, nemes lelkére mi sem jellemzőbb, mint hogy emiatt nem tett nekem szemrehányást, megértette esendőségemet. Úgy döntött azonban, hogy ez a helyzet - vagyis hogy Tabi továbbra is a lakásunkban lakik - nem maradhat fenn tovább, albérlőként nem tiporhatja lábbal a legszentebb erkölcsi törvényeket. Kijelentette, hogy felelősségre vonja, felszólítja, hogy nézzen szembe azzal, a mit tett.

Én ezt a szándékát elleneztem. Főként azért, mert tisztában voltam megrendült egészségi állapotával, gyenge szívével, melynek minden izgalom megárthat. Felajánlottam neki, hogy elintézem az ügyet, rábírom Tabit a távozásra. De hiába célozgattam a csábítómnak, s adtam értésére, hogy jelenléte terhes, nem kívánatos a

70